2012. dec. 30.

Intézkedések, vízum, papírok tömkelege

Szóval kiderült a várva várt dátum, JANUÁR 7-E! :) Innentől kezdve izgatottan vártam, hogy mikor kapom meg a papírokat New Yorkból. Nem túl sok idő telt el, mikorra megérkezett. Au pair kézikönyv, tankönyv, papírok, amikre szükség van a vízumnál. Kértem is vízuminterjúra időpontot, 400 ft/perc+áfa.. :D Végülis feltétlen szükséges 90-es szám, egy fránya időpontkérésre.. no mindegy.. :) Az ügyfélszolgálatos, aki kb. gyök kettővel beszélt :D, megkérdezte, hogy befizettem-e a vízumdíjat.. a válaszom: hát őőőőő, még nem, de a nap folyamán befizetem! Hát akkor ő nem tud nekem időpontot adni, csak akkor ha befizetem! Hiába győzködtem, hogy mindenképp megyek a bankba, nem kaptam időpontot! Mérgemben aznap márcsak azért sem mentem el, nem mintha bárkit is büntettem volna ezzel magamon kívül.. :) Majd másnap elsétáltam az MKB bankba, és kipengettem a 36000 ft-ot! Nem mondom, hogy jólesett, de arra gondoltam, hogy úristen, egyre közelebb vagyok a célhoz :). Délután felhívtam gyök kettes barátunkat, gyorsasága ismét csak ezt a szintet érte el, ja, és ne feledkezzek meg az üdvözlő gépi hangról sem, ami szintén húzza az időt :).. Majd segítőkész emberünk minden adatot megismételt, nehogy elírás legyen, de nekem csak a dollár jelek pörögtek a szemem előtt, hogy csúsztatnom kell Amerikát a telefonszámlám miatt :D. Majd röpke 4 perces beszélgetés után, november 27-re kaptam előjegyzést. Örültem, mint majom a farkának, hogy hurrá, remélhetőleg hamarosan vízumtulajdonos leszek :). Ezt figyeljétek, ekkora szerencsétlen is csak én lehetek.. :D Egyik este lefekszem aludni, pörögnek előttem a képek New Yorkról, Amerikáról, a családról, és persze Londonról, mert úgy döntöttem, hogy Amerika előtt még meglátogatom Öcsémet és unokanővéremet, és jó lesz egy kis kikapcsolódás, és mindenképp találkozni szeretnék velük, mielőtt elutazom. November 30-tól december 5-ig szólt a látogatásom. Mint említettem, lefeküdtem aludni, és bevillant, hogy ááááááááá, a személyim le van járva, ami azt jelenti, hogy csak útlevéllel tudok kimenni Angliába. Na mármost, ha megkapod a vízumot, akkor elveszik az útleveledet, amit egy futárszolgálat juttat el neked minimum 3 munkanap alatt. 30-án 6:10-kor indult a gépem!!!!!!! Akárhogy agyaltam, mi tévő legyek, arra jutottam, hogy át kell rakatnom az időpontot! :D :D :D Hát ígyis történt, másnap délelőtt felhívtam az olcsó számot :D, ismét gyök kettes haverommal társalogtam, mindent 10x megismételt, nem hazudtolta meg önmagát :), és december 6-a reggelre kaptam is időpontot! Így november 30-án irány London, ami szuper volt, imádom! Megfordult a fejemben, hogy kezdetben erre vettem az irányt, és már régen kint lehetnék, ismerősökkel körbevéve, de más döntést hoztam, Amerikát választottam! Londonról nem írok sokat, it was fantastic! :) 5-én könnyes búcsút vettem Öcsémtől és unokanővéremtől, aki kismama :), velük majdcsak sokára találkozom újra. Hát fájó szívvel gondoltam benne, hogy a kis manót, nem fogom látni, majdcsak 1 évesen, addig csak képekről.. nem tudtuk, hogy kisfiú vagy kislány, így meg is nehezítette azt a 6 napot míg kint voltam vásárlás szempontjából :), minden kék vagy rózsaszín, elvétve találni olyat, ami bármelyik nemre jó.. 
Londonban megkaptam álmaim bőröndjét, amerikai utamat figyelembe véve :). 
5-én este érkeztem Ferihegyre, utána irány az albérlet. Másnap reggel vízuminterjú, utána meló! Gondoltam időben felkelek, csak neten néztem meg, hogy hova kell menni. Úgy terveztem, hogy inkább korán odaérek, minthogy késsek, ígyis eleget variáltam az időponttal kapcsolatban, kicsit féltem is, nehogy már fekete ponttal induljak a "vizsgán". Ja, és az van írva, hogy negyed órával korábban érkezzünk meg! Sikerült 7:10-kor elindulnom, úgy, hogy 7:40-re volt időpontom, és ha levonom a 15 percet, akkor azt jelenti, hogy 7:25-re ott kellene lenni! Bepánikoltam, egyébként is izgulós vagyok, szóval csináltam magamnak a hülyeséget! Már taxit akartam hívni, mire leesett, hogy kb. 1000 ft van nálam, a többi font, mivel tegnap este érkeztem haza, és nem váltottam még be a pénzemet... Még nagyobb pánik :D.. Rohanok a metróhoz, úgy, hogy csak annyit tudtam, hogy hol kell leszállnom, onnan még meg kellene keresnem a követséget. Kicsörtetek, azt sem tudom, hogy merre induljak, majd visszarohanok, megkérdezem a kaller bácsikat, mire elkezdi nekem mondani, hogy merre menjek 45°-os szögbe stb, csak pislogtam, hát mondom jó.. Elindultam, majd egy iskolatáskával ballagót megkérdezek, mire szegénykém rémült arccal csak annyit mondott, hogy nem itt lakom!!! Gondolom otthon megtanították, hogy idegenekkel nem állunk szóba :D. Majd egy bácsika is arra ballagott, rémült fejjel kérdezek, de szerencsére a 45°-os szöget eltaláltam, mert jó helyen jártam, közel a nagykövetséghez :). Odaértem, már páran várakoztak, majd szólítottak! Nem gondoltam, hogy ilyen komoly dolognak vágtam neki! Akárcsak a reptéren.. kabátot, táskát átvilágítanak, majd átmentem a kapun, telefont, kulcsot kint kellett hagynom, a táskámban ásványvíz, melybe bele kellett innom.. :O :O Egy őr nyitotta ki az ajtót, amikor beértem az épületbe. Közölte velem, ha kattan a belső ajtó, akkor mehetek, és bal oldalon lesz a sorszámhúzó automata. Bementem, keresve a sorszámhúzót, mire megtaláltam... hozzáteszem, tényleg egyből bal oldalt volt, de izgalmamban nem vettem észre :D.. majd sorszámot húztam.. szerintetek azt a gombot nyomtam, amit kellett volna?????!!!!! :D Hát nem.. :) Hívták a 800-as sorszámot, amit először húztam, de nem mertem semerre menni, valami irodába kellet volna :D... Amikor a helyes gombot nyomtam, akkor a 100-as számot kaptam, amiből kettőt adott.. Gondoltam magamban, nem hiszem el, hogy ez is nálam romlik el :), így az egyiket letéptem, a másikat otthagytam! Mikor megvillant a 100-as, odamentem az ablakhoz, az ügyintéző elkérte a papírokat, és a két sorszámot! Csodálkoztam is, hogy honnan tudhatja, hogy én kettőt húztam.. :D :D Hát én adtam neki egy 100-ast meg egy 800-ast :D :D :D, kicsit nézett, hogy mi bajom van.. Jaa, mondom rossz sorszámot húztam először, majd elkezdett telefonálgatni.. Fantasztikusan éreztem magam, de tényleg :D! Majd kiderült, hogy nem hiába adott a 100-ból kettőt, visszamentem az automatához, és még ott volt a hiányzó darab :)! Reggeli rohanásom miatt féltem, hogy remélem nem maradt semmi otthon... persze valamit nem talált a hölgyemény... hát mondom ezt nem hiszem el, tetőzte még az is, hogy nem volt túl kedves.. Hiába mondtam neki, hogy én ezeket kaptam New Yorkból, kb. hülyének nézett, hogy akkor is hiányzik, ami neki kell.. már ott voltam, hogy hagyjuk egymást, kérek új időpontot, ebben már úgyis jártas vagyok :D, a telefonszámlámnak is mindegy már :D. Végül meglettek a papírok, csak nem nézte jól át... No comment! Majd ujjlenyomat készítés, hát nekem ez sem ment könnyen! Nagyon izgultam, így izzadt a tenyerem, kb. 10x próbáltuk jobb kézről, hát nem lett tökéletes... A nőnek itt esett le, hogy izgulok, kérdezte is, és érdekes módon átváltott normális viselkedési formába... Hm.. Majd közölte, hogy általános dolgokat fognak kérdezni, ne stresszeljek.. Jaa, azt kifelejtettem, hogy mióta megkaptam a papírokat, azon agyaltam, hogy angol vagy magyar interjúra menjek, de az angolt javasolták, mivel mégiscsak Amerikába készülök! Nagyon tartottam tőle, mi van, ha olyat kérdeznek, amit nem értek meg, és elbukom emiatt a vízumot vagy akármi... Szokásos Dóris aggodalom.. Viszont ha magyarra megyek, akkor lehet, hogy az lesz a baj?!! Áááááá, mi tévő legyek??!! Majd eldöntöttem, hogy nem érdekel, Magyarországon vagyok még, igenis magyarul fogom ezt elintézni. Ha megkérdezik, hogy miért nem angolra mentem, arra is megvolt már a frappáns válaszom! Mikor a nő eligazítást tartott, hogy kb. mire számítsak, nem kérdezte meg, hogy melyik nyelvet választom. Gondoltam, biztos magyar.. Majd megvillant ismét a 100-as szám, teli vigyorral megyek a konzulhoz, bájosan Szép jó reggelt kívánva, mire a válasz Good morning volt!!! Hát akkor szedjük elő angol tudásunkat, itt már nincs visszaút :)! Tényleg teljesen alap kérdésekre kellett válaszolni: miért mész ki? Hova? Kihez? Tanulni fogsz-e? Amikor visszajössz, mit fogsz csinálni? Tartod-e a családdal a kapcsolatot? stb.. Kb. 5 perc se volt az egész. Szerencsére nem kaptam vissza az útlevelemet, ami azt jelentette, hogy MEGKAPTAM A VÍZUMOT :)!!!!!! 6-a csütörtök volt, 10-én, hétfőn délelőtt már vissza is kaptam az útlevelet, benne a vízummal :)! 
Innentől kezdve kezdett már kicsit tudatosulni, hogy megvan minden, ahhoz, hogy Amerikába mehessek! Elküldték emailbe a repülőjegyet, január 7-én 12:55-kor elhagyom Magyarországot!!!! :) :(

2012. dec. 27.

Ki kell jutnom!!!!!!! Mit tegyek?

Mikor szembesültem, hogy pofára lettem ejtve, akkor elhatároztam, hogy nem állíthat meg senki.. KI KELL JUTNOM AMERIKÁBA, megvalósítom!! Bebizonyítom, hogy képes vagyok rá, megcsinálom! Nem mondom, hogy egyszerű volt szembenézem azzal, hogy átvertek, és megújult erővel nekikezdeni, utána járni, hogy mi is ennek az egésznek a menete, ha valaki Amerikában szeretne au pair lenni. Google jó barátom, gondolom nemcsak nekem :), így elkezdtem közvetítő irodákat keresni.. Talán az elsőnél meg is álltam, leadtam neten a jelentkezésemet. Másnap felhívtak, ha érdekel, akkor adnak tájékoztatást a programról Pesten. Éltem a lehetőséggel, minden tetszett, amit elmondtak, így 2 nap gondolkozás után belevágtam!!! Inter Au-Pair Kft. a cég neve, ajánlani tudom mindenkinek! A dolog lényege, hogy el kell végezned egy bébiszitter tanfolyamot, melynek van elméleti és gyakorlati része is! Ha sikerült az elméleti rész, ami kb. 6 modulból áll, utána mehetsz gyakorlatra! Mikor én elkezdtem a tréninget, akkor volt magán bölcsije a cégnek, ez mára már megszűnt, így a gyakorlatot játszóházban töltik az au pair jelöltek! Szerencsésnek mondhatom magam, mert a tanulás sem okozott nehézséget, mivel 5 éven keresztül ezt tanultam az egyetemen, pedagógia szakos hallgatóként, szóval az anyag nem volt ismeretlen számomra. A gyakorlati részét is élveztem, nagyon édesek voltak a gyerkőcök, no és itt is előnnyel indultam, mivel nagy a családom, így sok kis lurkó vesz körül :). A gyakorlati részét gyorsan letudtam, 3 héten keresztül reggeltől zárásig a bölcsiben tevékenykedtem.. Majd jöhettek a papírmunkák.. Huh.. ez a macerásabb része, ha ki szeretnél jutni Amerikába! Útlevél, erkölcsi bizonyítvány, érettségi, nemzetközi jogosítvány, na és a referenciák! Hát megszenvedtem velük.. Ha annyit írok, hogy október közepén befejeztem a gyakorlatot, innentől kezdve lehetett a papírokat intézni, és májusban lett aktív az oldalam a családok részére, akkor az elég sokmindent elárul, nem :)?? No persze azért hozzáteszem, hogy ez az én lustaságomnak, és halogatásomnak is köszönhető! Ha esetleg valaki most vág bele a programba, jó tanácsként fogadja el, hogy a lehető leggyorsabban kész legyen minden, gyorsítsa meg a folyamatot, ahogy csak tudja! Ha valaki nekiül, 1 napot vesz igénybe kb. az egész, csak rá kell szánnia az embernek magát és az idejét! Én már tuti így csinálnám! Persze azt gondoltam, hogy aktív lesz az oldalam, és majd potyognak a jobbnál jobb családok az ölembe! Hát ez sajnos nem így működik! Ez tényleg egy hosszú folyamat, persze szerencse kérdése is az egész! Mondjuk mindenképp jól alakultak a dolgaim, ahogy befejeztem a gyakorlatot, a cég felajánlott egy játszóházas munkalehetőséget! Mivel váltani is szerettem volna, mert már úgy éreztem, hogy a Mc Donald's nem nekem való, így mindenképp elfogadtam! Tapasztalatszerzésnek kitűnő, főleg Amerika előtt, no és szakmába is vág! 2011. október 23-án kezdhettem is az új munkahelyemen! Az elején nagyon élveztem, jót tett már a környezetváltozás, és ne feledkezzünk meg, hogy belecsöppentem a jó kis pesti életbe, hiányzott már a nyüzsgés! Kecskemét teljesen más.. nyugis, és már elég volt, a mindenki mindenkit ismer felhozatalból. Majd ahogy teltek a hónapok, ennek a melónak is megvolt a hátulütője. Türelmetlen szülők, fegyelmezhetetlen gyerekek és még sorolhatnám.. Persze rajtam múlott, hogy a papírokat intézzem, de csak húzódott a dolog, viszont Amerika minden nap szóba került! A pesti életet imádtam, főleg, hogy legjobb barátnőmmel, Fannival laktam. Majd közeledett az államvizsga, egyre feszültebb voltam, és minden a tanulás körül forgott. A tételek sokaságában elveszve, egy kis szusszanást igényeltem, amelyet éppen akkor az internet nyújtotta számomra.. Facebook, emailek, és a szokásos napi szörfölés a neten. A freemailt megnyitva, érkezett egy levelem, melyet az Interexchange-től kaptam, hogy megnézett egy család, és üzent is. Tetszett nekik a profilom, így interjúra hívtak.. Hát nem mondom, hogy pont a legjobbkor, mivel a könyvek hatalmukba vettek, de azért örültem, hisz tudjátok America is waiting for me :). A család úgymond tökéletes volt számomra. 1 éves kislány, San Diego, szuper szülők, kívánni sem kívánhattam volna jobbat! Érdeklődőek voltak, folyamatos emailek váltották egymást. Olyan kérdéseket tettek fel, melyekből biztosra vettem, hogy engem akarnak! Mindent tudtam már San Diegoról, márcsak azt vártam, hogy írják, hogy mikor mehetek.. teltek a napok, eljött az államvizsga, melyet sikeresen megcsináltam.. Gondoltam minden sínen van, mostmár csak egy időpontot kellene tudnom, hogy mikor utazom.. Egy szép napsütéses délelőttön, kapok egy mailt az ügynökségtől, mely azt tartalmazta, hogy törölt a család.. Mondom WTF??? Biztos voltam benne, hogy valami rendszerhiba, és tuti nem tettek parkolópályára, hiszen minden annyira tökéletesnek tűnt.. Majd írtam a családnak, hogy mi ez az egész, mire írták, hogy ők nem tudták, hogy engem az iroda értesít egyből, és nagyon sajnálják, mert személyesen szerették volna elmondani, de mást választottak, ami nagyon nehéz döntés volt számukra, de engem is nagyon megszerettek, bla-bla-bla sablon szöveg.. elérkeztünk pofáraesés II. fejezetemhez... Tényleg úgy érintett, mint derült égből a villámcsapás, annyira biztos voltam magamban, hogy ők az én családom.. Itt már kezdtem feladni, és úgy gondolni, hogy lehet másfelé kellene nézelődnöm, nagyon nem akar összejönni Amerika.. Majd 1-2 hónap eltelt úgy, hogy nem is nézett család, semmi nem történt.. Nagy volt az elkeseredésem, augusztus végén, szeptember elején már mindenképp kint szerettem volna lenni.. Teltek a gyönyörű nyári-őszi napok, napi 5x csekkoltam az email fiókomat, hogy hátha.. Majd a tetoválásomra gondoltam, hogy nem hiába van a hátamon --> Never a failure, always a lesson! Ilyenkor mindig megerősödtem, és újult erővel felálltam, és az elhatározottságot, céltudatosságot tartottam szem előtt..
Szuper 8 hónapot hagytam magam mögött, 2012. júniusában hazaköltöztem, nyári borfesztiválos munka miatt! Harmadik nyár, hogy mindig dolgoztam a fesztiválon, most sem történhetett másképp. Eljött augusztus vége, család jelölt a kanyarban sem volt.. Majd munka nélkül maradtam, 3 hétig vergődtem, szenvedtem.. Egyszer csak megcsörrent a telefonom, játszóházból hívtak, hogy visszavesznek, de másnap már kezdenem is kellene.. Huh, hát felgyorsultak az események, ismét visszacuccolás Pestre stb... de mindenképp elfogadtam, mert a munkanélküliség nem nekem való, Kecskeméten nem túl sok lehetőség van.. Szerencsém volt, mert ahol Fannival laktam albérletben Pesten, utánunk unokaöcsémék költöztek be, így pofátlanul bekéredzkedtem hozzájuk :).. Ismét elkezdődött pesti életem, csak most Fanni nélkül, hát nem olyan volt, mint anno.. de legalább volt munkám, amiért a mai világban összetehetjük a két kezünket.. Teltek múltak a szürke hétköznapok, majd egyik nap, egy emailt pillantok meg a leveleim között... Interexchangetől érkezett, egy család megnézett, interjúra hívott, emailt küldött, olyan hirtelen, gyorsan történt minden. Már itt éreztem, hogy ez komolyabb lehet, mint az eddigiek, mert pár óra leforgása alatt történt minden, míg a többi családnál lassú folyamatként működött a dolog. Felvettem a host family-vel a kapcsolatot, nagyon érdeklődőek, közvetlenek, barátságosak voltak.. Minden stimmelt velük, amitől kicsit megijedtem, hogy augusztusban születtek az ikerlányok :). Nagyon intenzív volt a kapcsolattartásunk, de azt is tudtam, hogy más jelöltekkel is beszélnek, viszont valamiért nagyon nyeregben éreztem magam.. Néha elbizonytalanodtam, amit nagyon rosszul viseltem, mert ha lehet ilyet mondani, de nagyon megkedveltem őket :), és féltem, hogy jön a pofáraesés III. fejezete.. Aminek nagyon örültek, hogy sokat kérdeztem.. Bevallom, nehezemre esett, mivel a bemutatkozó levelük annyira részletes volt, hogy szinte "mindent" leírtak, amit tudnom kell! Persze millió kérdést fel lehet tenni, de számomra mégis nehézséget okozott.. Sokszor előfordult, hogy a skype kapcsolat sem volt tökéletes, de kitartóak voltak. Többször rákérdeztem, hogy mikor fognak dönteni, mert izgatott is voltam, és mégiscsak tudni szerettem volna, hogy merre sodor az ár. Majd egyik vasárnap estére megvolt beszélve interjú velük.. Pár mondatot beszéltünk, mikor a webkamerába mutatták, hogy: "Szeretnénk, ha Te vigyáznál ránk Dora! Ashley és Sarah".. A hangom elcsuklott, a könnyeim potyogtak, nem tudtam megszólalni.. Ez azt jelentette, hogy JANUÁR 7-ÉN IRÁNY AMERIKA!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :) :) America is waiting for me!!! :)

2012. dec. 25.

Minden kezdet nehéz...

Hol is kezdjem?! Soha nem írtam blogot, most úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom vele, mégiscsak olyan dolognak látok neki, amit jó lesz majd visszaolvasni.. 
Kezdem az elején... Próbálom nem hosszasan leírni, de úgy vélem, tudnotok kell róla, tanulhattok belőle kicsit :). Az amerikai lázban égésem úgy kezdődött, hogy mindenképpen ki szerettem volna menni külföldre, hogy megvalósítsam azt a célomat, hogy folyékonyan beszéljek angolul. A kiválasztott ország nem Amerika volt, meg sem fordult a fejemben, hogy én olyan messzire menjek :). Angliát tűztem ki célnak. Rengeteg magyar van kint, a közvetlen környezetemből is sokan Londonban és környékén próbálnak érvényesülni.. no de nem is ez a lényeg, eldöntöttem, hogy csak úgy tudom fejleszteni a nyelvtudásomat, ha megpróbálok egyedül, segítség nélkül helyt állni Európa ezen részén! Eldöntöttem, hogy felteszem magam egy au pair kereső oldalra, és bejelöltem, hogy Londonban keresek családot! Nem sok idő telt el, mire jelentkezett egy család, Amerika - New York, 3 gyerek.... És ekkor jött a gondolat... JÉZUSOM!!! Amerika??!!! Annyira elérhetetlen, és annyira megfoghatatlannak tűnt.. Ennyire szerencsés lennék, hogy összejönne? Bezsongtam!! Felvette velem a kapcsolatot a család, mindenben megfeleltem nekik.. Emailek, képek, kapcsolatfelvétel sorozata követte egymást.. Mikor boldog az ember, miért ne kürtölné világgá?! Közeli hozzátartozóimnak, család, barátok, ismerősök, egyre több embernek "dicsekedtem", hogy megpróbálom, "világgá" megyek! Amerika vár engem! Ekkor el is felejtettem, hogy Londonnal kezdtem, már szóba sem jöhetett.. Majd jöttek a tanácsok.. Mindenkinek bűzlött ez az egész, legfőképpen anyukám aggódott, én pedig mindig bedurcáztam, elegem volt, hogy mindenben a rosszat látta.. Mostanra rájöttem, hogy féltett.. És még milyen jó.. Unokatesómnak az volt az első reakciója, hogy nézd meg az Elrabolva című filmet, és majd rájössz, hogy miért aggódunk! Persze az ő tanácsát betudtam annak, hogy ő Londonban él, és persze mindenképp azt szeretné, hogy közel legyünk egymáshoz.. Majd tényleg elkezdtek furcsa dolgok történni.. a családdal tartottam a kapcsolatot, de ahogy bejelöltem a nőt facebookon, törölte magát.. rákérdeztem, de volt valami frappáns válasza.. mindig hívott a férj telefonon, de nem igazán volt jó a vonal.. én nem kaptam telefonszámot, mikor kértem.. küldtek egy szerződést, hogy mik a jogaim, amit az ügyvédjükkel írattak.. unokatesóm barátja átnézte, aki rendőr Londonban, és olyan hibák voltak a "szerződésben", amit egy ügyvéd nem követhet el.. szóval ilyen "apróságok" sokaságával kellett szembenézem, majd előállt a család azzal, hogy utalnom kellene.. amikor elkezdtünk levelezni, akkor úgy kezdődött, hogy nekem semmibe nem kerül, csak az itthoni intézkedések költségeit kell állnom! Majd mikor írtak egy összeget, amit sokalltam, válaszoltam, hogy én nem tudok ennyit fizetni, és elkezdődött az alkudozás, tudjátok, mint a piacon.. :) :) Majd tényleg kezdett fura lenni ez az egész, és mindenki lebeszélt róla, hogy nem lehetek ennyire naiv, ez átverés.. Persze én csak mentem a fejem után, mert úgy éreztem, hogy nem állíthat meg senki, hogy nekivágjak Amerikának!! Végül győzött a többség, írtam a családnak, hogy sorry, de itt valami nagyon nem oké, és keressenek másik au pairt! Be kellett látnom, hogy nem hiába a sok aggódás.. Hát így kezdődött, amikor eldöntöttem, hogy nem állíthat meg senki, irány Amerika! :)