...

Hali Mindenki!

Gondolom csodálkoztok, hogy mi történt velem, a héten ez a 3. bejegyzésem, remélem olvastok szorgosan :)?! A cím nem lett túl tartalmas, de talán elárulja, hogy ez a hét, nem túl sok érdekességet rejtett magában, sőt, nem a legjobbakat.. Szokásos hétfővel kezdődött minden, 8:00-5:00pm-ig meló, utána suli, ahova elsőként érkeztem, a tanár már az osztályteremben volt, beszélgettünk kicsit. Majd megérkezett Gabi, uszodás szórólappal a kezében, el akarunk járni majd úszni :). Az órán sem történt semmi izgalmas, minden a megszokott kerékvágás szerint alakult. Kedden szintén ugyanúgy történtek a dolgok, délután mikor evésre került a sort, úgy gondoltam, hogy megkóstolom a mogyoróvajas kenyeret. Ennél rosszabb döntést nem is hozhattam volna, beleharaptam, és azzal a lendülettel szívem szerint kiköptem volna, de lenyeltem.. Soha nem szoktam kaját kidobni, de ezt a szelet kenyeret becsomagoltam, és azzal a mozdulattal kipenderítettem a kukába, mert olyan gusztustalan íze volt, hogy azt elmondani nem tudom.. Áááá, ha most is rágondolok, kiráz a hideg. Eleve amit nem tudok megszokni, hogy a sósat keverik az édessel, múltkor is hasonló volt a szitu, egy kis rágcsálnivalót kívántam, benéztem a szekrénybe, találtam egy kis kekszet, hát az sem az én ízvilágom volt, érdekes fejet vághattam.. /Napközben írt Dana (Cluster meeting, boszniai szimpatikus lány), hogy szombaton elmehetnénk sushizni :). Örültem neki, programom nem volt a hétvégére, na és a sushit sem próbáltam még ki soha :)./ 6pm-ig dolgoztam, de már előtte éreztem, hogy valami nincs rendben.. Letelt a munkaidőm, akkor már nagyon nem voltam jól, úgy éreztem, hogy meg kell látogatnom a mosdót, és hát kijött, aminek ki kellett, azért részletezni nem fogom :).. Megkönnyebbültem, de ezt a folyamatot még 2x megismételtem, akkor már kezdtem aggódni, hogy mi van velem. Éjfél volt, mozgósítottam húgomat, tudtam, hogy ő már fent van, hogy szóljon anyunak, hogy jöjjön skypera. Úgy csináltam, mint valami ovis gyerek, aki egyből anyukáját akarja :). Majd kicsit értekeztünk, megkaptam az anyai jótanácsokat, aztán megpróbáltam elaludni. Semmiképp nem akartam szólni hostéknak, mert már ég a fejem, hogy mit gondolnak, hogy én állandóan betegeskedem, mint már említettem, fejfájós lettem az idő miatt, múltkor a torkom fájt, most meg hánytam.. Nem túl pozitív dolgok, na meg anyukának másnap kellett bemenni az irodába, ami egy héten egyszer van, nem akartam bekavarni, úgy voltam vele, hogy valahogy csak átvészelem a szerdai napot. Ígyis történt, de gyengének éreztem magam, arra vágytam, hogy pihenhessek. Elterveztem, hogy nem megyek suliba, erőm sem volt vezetni, és tényleg csak az ágyamra tudtam gondolni, viszont így kénytelen voltam bevallani, hogy mi van velem, miért hagyom ki az órát. Ahogy végeztem, bejöttem a szobámba, és bedőltem az ágyba, 3 órahosszát aludtam. Majd anyuka kopogtat, hogy minden rendben van-e velem, és csináltak nekem pirítóst, és a kezembe nyomott egy nagy pohár vizet, hogy rengeteget igyak :). Mondom én, hogy én vagyok itt a legnagyobb gyerekük, nem au pairnek jöttem :). Ezt a "kellemes" közérzetet csütörtökön fokozta az, hogy ismét elkezdett bújni a bölcsességfogam, ami kb. már 8 éve szórakozik, na és más bajom is jelentkezett, aminek köszönhetően has- és derékfájásom volt. Komolyan, rosszabb vagyok, mint egy öregasszony, nem tudtam, hogy mi jöhet még a héten... Pénteken már kezdtem emberien érezni magam, munka után el is mentem Targetbe, vennem kellett pár tisztálkodási cuccot, na meg ki is akartam mozdulni kicsit..  Hazaértem, host dad+Kayla megérkezett már, viszont apukának nagyon rossz hangulata volt, így még nem is láttam... Ilyenkor jobbnak érzem ha elvonulok, nekik is lehet bármi problémájuk, nem akarok mindig ott lenni, de azért érdekelt volna, hogy mi a szitu... Szombaton sokáig aludtam, hallottam, hogy a játszószobában vannak, gondoltam átmegyek, megkérdezem, hogy segítsek-e. Kayla pont jött ki, Saraht fogta, de már alig bírta el, megkért, hogy fogjam én :).. Mondjuk nem csodálom, mert már akkora, hogy huh... 5 hónapos, de 9 hónapos ruhákat hord... Kezdek aggódni miatta, ez a tápszeres cucc, hát... Szóval megetettem a leányzót, majd apuka jön fel, és csodálkozik, hogy mit keres szombaton gyerek a kezemben (ezt persze nem mondta, de leolvastam az arcáról)... Úgy csinálnak mikor szabadnapos vagyok, mintha leesne a kezem, ha besegítek kicsit.. Szegény Kaylara csúnyán is nézett, de mondta, hogy a tesója olyan nehéz volt, hogy oda kellett, hogy adja :). Aztán John elkezdte mesélni, hogy a gépük megadta magát, és minden adat elveszett... Képek, dokumentumok, iskolai anyagok, minden, amit el tudok képzelni, teljesen kivolt, ez az idegességnek az oka, amit mostmár teljesen megértek! Reggeltől estig telefonnal a kezében rohangált, intézkedett.. Egész szombaton vártam, hogy Dana írjon, hogy mikor és hol találkozunk, úgy volt, hogy 4-5pm-ig dolgozik, és utána valamikor megyünk vacsizni. Az sms este 9-kor jött, hogy addig dolgozott, így másnap, vasárnap délután találkozzuk, de az sem biztos. Szombat este éreztem már, hogy valami rámtört... igen, talán a hiány... egészen furcsa érzés volt.. nem akartam sírni, de kicsordult a könnyem. Mikor láttam facebookon, hogy mindenki az esti bulira hangolódik, különböző helyeken checkolják be magukat az emberek barátaikkal, én pedig szombat este Amerikában fekszem az ágyamban... Ohhhh, jeeee!!! Végigpörgött minden, főleg a búcsúbulim, hogy mennyire jó volt, azok voltak ott, akik nagyon-nagyon sokat jelentenek nekem, és igen, hiányoznak!! Jobbnak láttam lefeküdni, és nem siránkozni. Vasárnap is sikerült későn kikelnem az ágyból, majd host dad küldött egy smst, hogy hova tette a heti pénzemet, és hogy elmentek templomba. Nem is értettem, hogy miért nem személyesen adta oda, mintha már nem találkoznánk a nap folyamán, kicsit érdekes volt. Majd mikor lementem, akkor ott volt a kocsikulcs is, és összeállt a kép, hogy ők éppen nem tudhatták, hogy mi az aznapi programom, ezért tették ki a pénzemet is, ha éppen elmennék itthonról, míg ők a templomban vannak. Hazaértek, lementem, Johnnak tiszta könny volt a szeme... Nem tudtam megszólalni, annyira meglepődtem, mire ő csak annyit mondott, hogy nagyon szomorú a kutya miatt.. Nem értettem semmit, kérdezősködni sem akartam, de odanéztem, és az egyik kutya csak feküdt, azt hittem elpusztult, majd később kiderült számomra, hogy szerencsére nem!! Persze mikor még azt hittem, hogy meghalt az egyik kutyulimutyuli, kezdtem rosszul érezni magam, hogy 2 héttel ezelőtt a macska, most a kutya, remélem nem gondolnak semmi olyat, hogy én csinálok valamit az állatokkal :D! Heathernek küldtem egy smst, hogy mi történt, de nem válaszolt.. Elég zaklatott lettem én is, annyira érződött az egész hétvége alatt a feszültség.. Annyira nem a megszokott volt, szombaton vacsizni sem hívtak le, minden mintha a feje tetejére állt volna.. Nekem is sok volt már a szobám levegőjéből, apuval beszéltem skypeon, és elkezdtem bőgni... :( Nagyon egyedül éreztem magam, nagyon rossz volt. Ezután bejött Kayla elköszönni, mert John vitte haza, és szorosan megölelt! Esküszöm, az egész hétvégében ez volt a legjobb, ez az egyetlen kis ölelés! Fura, mintha ő is megérezte volna, hogy szükségem van erre, mert eddig soha nem köszönt el, ami őszintén rosszul is esett, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, gyerek :)! Úgy éreztem, hogy mostmár jó lesz kimozdulnom, sétálok egyet egyedül, zenével a fülemben, az legalább kikapcsol! Ballagtam, könnyeimmel küszködve, de arra gondoltam, hogy tudom, hogy ez csak egy átmeneti állapot, és holnap jobb lesz.. Leültem egy padra az erdő közepén, és csak néztem ki a fejemből, persze az MP3 lemerült... Kb. másfél óra után visszajöttem, a hangulatot megint fagyosnak találtam, feljöttem a szobámba.. Hallottam, hogy valakik jöttek, majd hirtelen elcsendesedett a ház.. Átmentem a játszószobába, kinéztem az ablakon, hosték kint voltak a kutyákkal, meg egy másik család (anyuka, apuka és kb. egy 10 éves kisfiú), akik épp pakolták be a kutyaketreceket az autójukba... Itt már kezdett összezavarodni minden, nem értettem semmit.. Majd látom, hogy John simogatja Mugsy-t, utána Gizmot megpuszilja, és a két kutyát berakják a kocsiba... Nagyra nyílt szemekkel néztem, hogy mi van???!! Elviszik azt a két állatot, akiket annyira látványosan, családtagként szerettek??!! Na és hozzáteszem, hogy én is megkedveltem őket, igazi jófejek voltak..  Elindult az autó, és láttam, hogy mindkettő vörös szemmel jön be.. Sokkolt, és nem tudtam, hogy mit csináljak.. kis idő múlva lementem, marha nagy csend az egész házban.. John kérdezte, hogy minden oké velem? Mondom igen.. Majd mondta, hogy elvitték a kutyákat, tudja, hogy jó kezekben lesznek.. Persze egyből kérdeztem, hogy miért, de annyit válaszolt, hogy hosszú, de túl sok volt.. A bébik születése óta már nem tudtak velük úgy foglalkozni, játszani, sétáltatni stb.. Ennyit tudtam meg.. Annyira borzalmas helyzet volt, annyira, de annyira szerették őket.. Gyors öntöttem magamnak innivalót, de a könnyeim csak úgy áztatták az arcomat, alig vártam, hogy felérjek a szobámba.. Annyira meghatott engem is, arról meg nem is beszélve, hogy mennyire rossz látni, hogy ennyire szenvednek.. :( :( Kicsivel később lementem, a ház csak úgy kong az ürességtől, hihetetlenül furcsa, hiányzik a két lüke boston terrier. Nem tudom mikorra dolgozzák fel, de az anyukára rossz ránézni, teljesen kikészült.. :(

Este beszéltem kicsit tesómmal, lelket öntött belém, na és én is tudom, hogy holnap új nap és hét vár, és ezt a hetet csakis egy sokkal jobb követheti! :)
7pm-kor írt Dana, hogy találkozunk-e vagy már késő van hozzá?! Kisírt szemekkel, egy nem túl jó hétvégét zárva, összeszűkült gyomorral, nem a legmegfelelőbb alkalomnak láttam, így írtam neki, hogy következő héten egyik este, vagy hétvégén ejtsük meg a sushizást! Remélem hamarosan összejön :)!

Remélem azért nem túl depis a bejegyzés, de nem mindig csak vidám dolgok történnek, és ha már blogot írok, akkor a kevésbé boldog perceimet is megosztom veletek! :) Mivel sokat írtam, legközelebb szerintem csak 1 hét múlva jelentkezem, hacsaknem történik valami rendkívüli esemény, szóval csekkoljátok sűrűn az oldalt! :P :)

Fújjjjjjj!!! NEVER, NEVER, NEVER!!!!

 Chilling

 Feldobtam kicsit a sétát, egy kis szórakozással :)

 Erdő közepén merengve... 

 Mugsy!!!

Gizmo!!!

Perfect weekend

Sziasztok!

Már most szólok, hogy nagyon el fogok veszni a részletekben, nevekben stb, mire a lényeghez fogok érni :), szóval ha uncsinak találod, bocsi, akkor ne olvasd végig :) :P! Huh, hol is kezdjem, olyan sokminden van a fejemben.. A héten eldöntöttem (02.11-02.17.-i hét), hogy mostmár elég idő eltelt ahhoz, hogy tényleg kimozduljak a hétvégén, ne csak a szokásos shoppingos körúttal teljenek a szabadnapok. A New York-i tréningről összesen 4-en jöttünk North Carolinába, a másik 3 lány távol lakik Charlottetól, mivel én sem ismerem még a várost, ezért úgy döntöttem, hogy összeszedem a bandát, és fedezzük fel együtt, hogy mit rejt a city. Írtam Annanak (lengyel), hogy mit szólna az ötlethez, tetszett neki :). Ezt követően felkerestem Romit (mexikói), érdeklődött, hogy mit hogyan gondolok stb. Majd szóvá tette, hogy még van Yeshira (dél-afrikai), őszinte leszek, ő annyira nem szimpi, de persze ne hagyjuk ki, mondtam Rominak, hogy írjon neki. Majd a mexikói leányzó utána nézett, hogy hogyan tudna jönni busszal, és mivel drágának találta, és most nincs igazán pénze, úgy döntött, hogy kihagyja, majd máskor összehozzuk. Írtam Annának, hogy ettől függetlenül a mi "randink" áll-e, a válasz, hogy persze. Azt hiszem keddi nap volt, mikor felvettem velük a kapcsolatot. Teltek a napok, közben ugye elkezdtünk Gabival üzengetni, neki sem volt túl sok programja hétvégére. Péntek este volt, és még a lengyel lány nem írt, hogy hogyan lesz a hétvége, pedig elméletileg úgy volt, hogy szombaton délelőtt érkezik Charlotteba. Este üzentem neki, hogy mi a terv, mire a válasz az volt, hogy jaaa, bocsi, vasárnap megyek Charlotteba ROMIÉKKAL (akinek ugye nincs pénze), a szemem kicsit tágra nyílt, hogy mi van??!! Írtam is neki, hogy érdekes, mert nekem a mexikói leányzó money-ra hivatkozott, hogy nem tud jönni. Majd válaszolt is Anna, hogy igen, de 5-en jönnek autóval, így ugye olcsóbb (Anna, Romi, Yeshira és még két másik au pair, akiket én nem ismerek).. és elküldte a számát, hogy majd értekezünk, és akkor vasárnap találkozunk! Hát nekem már abszolút nem volt az egészhez kedvem, főleg, hogy Romi eltitkolta, hogy jönnek, mert ő nem szólt nekem. Szombatra így Gabival szerveztünk egy kis közös programot, mert az ő hétvégéi sem eseménydúsak, sőt szegény még autót sem tud használni, ami nélkül itt tényleg meg van halva az ember.. Egész délelőtt vártam, hogy Gabi szóljon, mert neki is lett volna más programja a délelőtt folyamán, de lemondták. Így mikor kaptam az üzenetet, hogy ráér, összekészültem, és goooo :). Mivel most használtam először saját célra az autót, letisztáztam a családdal, hogy akkor hogy is működik ez?! Nekik is új a dolog, ezért írtak az LC-nek, hogy adjon egy kis segítséget, hogy máshol mi a szokás. Arra jutottunk, hogy fel kell írnom az óraállást, hogy mennyi mérfölddel indultam, és mennyivel értem haza. John kikísért a kocsihoz, megnézte a postaládát, és megkaptam a SS cardomat :) :), utána útnak indultam! Imádott telefonomnak köszönhetően bepötyögtem a címet, és mentem, amerre irányított, persze útközben megálltam mekizni, mert éhes voltam, és a jegeskávét is megkívántam :), szóval tettem egy kis kitérőt :). Kb. 40 perc alatt Gabihoz értem, félúton hatalmas havazás kapott el.. Csodálkoztam is, mert itthon még semmi jele nem volt, hogy ilyen idő lesz. Mikor megérkeztem, Gabiék ablakából néztük a havazást, és mondtam, hogy huh, milyen szörnyű idő van stb, de ők csak gyönyörködtek.. Kimentünk fényképet készíteni, nem nagyon tudtam mire vélni ezt a csodálkozást, mire kiderült, hogy Gabi most látott életében először havat :) :) :), no meg akiknél lakik, ott volt egy idősebb hölgy is, és ő se látott eddig még :) :)! Mikor véget ért a csodálkozás, akkor Gabival elkezdtünk tanakodni, hogy mit is kellene csinálni. Nagy nehezen a mozi mellett döntöttünk, ami 7:40pm-kor kezdődött, a cím pedig Identity Thief (Személyiségtolvaj). Azt terveztük, hogy mozi után keresünk valami hangulatos pubot, Gabi sem volt még sehol, mióta itt van, ő január 23-án érkezett. Na de a havazásnak köszönhetően host dad küldte a képeket, sms, fb-ra postolt, hogy mennyi baleset van stb., legyek óvatos.. Nem sűrű dolog itt a havazás, mintha 2 méteres hó esett volna, kb. úgy csináltak. Tény, hogy folyamatosan esett, de azért én nem estem kétségbe, otthon durvább havazások vannak. Időben elindultunk, hogy kényelmesen odaérjünk, a sok információnak köszönhetően, ki tudja tényleg, hogy mi vár ránk az úton. Semmi kétség, hogy adtunk időt magunknak, mert 1,5 órával korábban megérkeztünk, pedig nem 2 perc volt az út, és nem is 220-al mentem, csak 200-al :D :D :D. A mozit egy bevásárlóközpontban tudtam elképzelni, mint ahogy otthon van, de csalódásunkra, csak a mozi volt ott egymagában :O :O... Tanakodtunk, hogy mit csináljunk, azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk, bolyongjunk, vagy várjunk ott. Mire okos kis fejemből kipattant, hogy háhááá, kezdődik hamarabb is film, így megvettük a 6:55pm-kor kezdődő movie-ra a jegyet :), kezdésig volt 25 percünk :). Hostékat kb. minden percemről tájékoztattam, hogy mire hazaérek, nehogy megőszüljenek aggodalmukban :P. A film jó volt, vicces, de azért jobb lett volna magyarul :D :D :D! Mozi után úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, nem ilyen időben fogunk felfedező túrát tenni. Kitettem Gabit, közben én is bementem vele kicsit, mert a telefonom merülőben volt, és nem igazán tartottam volna jó ötletnek, ha az autópályán félúton megadja magát, és nem érek haza :). Szóval töltöttem kicsit, és útnak indultam, kb. éjfél lehetett mikor megérkeztem, már mindenki aludt. Közben képzeljétek, Romitól kaptam üzenetet, hogy másnap jönnek Charlotteba, és hogy találkozzunk. Úgy voltam, hogy nem duzzogok, mivel szóltak, így a haragom elszállt :). Gabinak is megemlítettem, hogy csatlakozzon, ha van kedve, de mondta, hogy nem tudja, hogy be tud-e jönni Charlotteba. Vasárnap reggel arra keltem, hogy G. üzent, hogy velünk tartana, ha el tudnék érte menni, és kifizeti az üzemanyagot. Írtam neki, hogy persze, megyek érte. Majd a többiek és jelezték, hogy 9 körül a városban vannak, hol érdemes parkolni, mit érdemes megnézni stb., amire persze én készségesen reagáltam. Nagy nehezen elkészültem, kicsit féltem elkérni a kocsit, mert az időjárás ezen a napon sem volt a legjobb, de legalább már nem esett a hó. Majd összeszedtem minden bátorságomat, megkérdeztem, hogy mit érdemes Charlotteban megnézni, ezáltal tudhatták, hogy valahova készülök :D, mondtam, hogy találkozni fogok a New Yorkban megismert au pairekkel. Mivel nagyon hideg volt, így a városnézős programokat kihagytuk, majd John ajánlott egy jó alkalmazást, amit letöltöttem a telómra, ami annyit takar, hogy ahol éppen vagyok, kidobja a közeli éttermeket, szórakozóhelyeket, további lehetőségeket :). Elindultam, felvettem Gabit, majd irány Charlotte. Úgy gondoltam, hogy a suli parkolójában letesszük a kocsit, mert oda van parkolójegyem, és onnan majd gyalog elindulunk valamerre. Mivel messzinek találtuk a központot, így úgy döntöttünk, hogy keresünk valami közelebbi parkolót. Nem szeretek úgy közlekedni, mikor nem ismerem a helyet, és csak megyek, de azt sem tudom hogy merre, és közben azt sem tudom, hogy hol vagyok.. Tudjátok, akiket otthon ledudálnak az utakról, mert bénáznak, na itt én is így éreztem magam :D, de dudaszót nem hallottam szerencsére :D. Végül csak sikerült találni egy helyet, de ha most kellene eljutnom oda, bajban lennék :D. Írtam a többieknek, hogy merre vannak, Annat hívtam is. Nagy nehezen visszahívott, ők a NASCAR-ban voltak, ilyen autós valami, ami engem nem igazán vonzott, mondta Anna, ha végeznek, akkor írnak. Addig mi kerestünk egy Starbucksot, mert annyira hideg volt, hogy muszáj volt valahova behúzódni, és felmelegedni kicsit, forrócsoki kíséretében. Szegény Gabi ki is volt akadva az időjáráson, mivel Costa Ricaban mindig meleg van, nincs ő ehhez hozzászokva, ami az öltözékén is látszott. Én nagykabátban, kesztyűben, sálban, ő pedig valami blézer szerűségben, hát tényleg rossz volt ránézni. A többiek nem igazán jelezték, hogy mi van, üzentem nekik, hogy mi elmegyünk egy bevásárlóközpontba, ahol legalább tudunk nézelődni, meg az idő is jó, jöjjenek oda, vagy találkozzunk valahol, ha végeztek.. Itt már kezdett gyanús lenni a dolog. Megcéloztuk a South Mallt, ami tényleg egy hatalmas bevásárlóközpont, nem is tudom mihez hasonlítani. Mivel én aznap még nem ettem, és igencsak délután volt, így úgy döntöttünk, hogy harapunk valamit, az olasz pizza mellett döntöttünk. Egy szelet pizzát és fél liter colát ittam 7 dolcsiért, hát nem mondanám, hogy hűűű, de olcsó.. Itt már kezdett jobb kedvünk lenni, mert ruhaboltok tömkelege, igazi csajos délutánnak néztünk elébe :). Rengeteg üzletet végigjártunk, jobbnál jobb ruhák, amerikai világ :). Gabi már vásárolgatott is, én is felpróbáltam egy csodaszép ruhát, de sokalltam, így nem vettem meg, de utána csak azon járt az eszem :). Fél 5-kor jött az sms a jómadaraktól, azaz Annától, hogy nagyon fáradtak vagyunk, így mi megyünk haza, majd máskor találkozunk!! Hahahahahahahahahaha :), valahogy éreztem! Erre nem igazán tudtam, és nem is akartam mit írni! A legközelebbi időpontról szerintem nem fogtok olvasni :D :). Gabival jól kiröhögtük őket, de az az isteni szerencse, hogy ő legalább velem volt, és jól éreztem magam! Akkor estem volna igazán pofára, ha miattuk bemegyek, egyedül vagyok, és akkor közlik, hogy sorry, majd máskor... Nem estünk kétségbe, tovább nézelődtünk:). Már rosszul éreztem magam, hogy Gabi megvette amit akart, én sem szeretnék üres kézzel hazamenni, szóval nekem kezdtünk el kutakodni, de semmi konkrét nem volt, hogy mit, csak az a bizonyos VALAMIT vennem kell :D, muszáj :D, de az álomruha folyamatosan a szemem előtt lebegett :)! Majd megtaláltam annak a hasonmását, fele pénzecskéért, és még egy csudiszépet talált nekem Gabi. Felpróbálva mindkettőt, nem tudtam dönteni, így belegondoltam, hogy ugyanannyiért, mint az első ruha volt, kettőt tudok venni, szemet hunytam, és irány a kassza! :) :) A mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról :). Már nagyon fáradtak voltunk, de a közelünkben volt a Cheesecake Factory, viszont amikor voltam, az is vasárnap volt, és kb. 45 percet kellett várni szabad asztalra, szóval úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk, inkább a mekiben iszunk egy jegeskávét, és irány haza. Gabit tettem ki, egyből kérdezte is, hogy akkor mennyi az üzemagyag, amit én sem tudtam megmondani, így írtam Johnnak, hogy akkor ezt most hogy számoljuk. LC azt írta, hogy 1 mérföld 51 cent, de ők ezt soknak találják, úgy gondolják, hogy 30-40 között lehet, ezért legyen 35 cent. Gabitól 15$ kértem. Hazaértem, felírtam az óraállást, és hát megdöbbenve láttam, hogy a hétvége alatt sikerült 243 mérföldet elkocsikázni, ami majdnem 400 km, és 85$!!! A szemem százszorosára nőtt, hogy hát húúúúúú.. Másnap leballagtam, és hát nem túl jó szívvel, de rendeztem a piszkos anyagiakat! Hát így telt ez a kis hétvégém, jól éreztem magam, vasárnap este annyira fáradt voltam, hogy a lábaimat nem éreztem :), ágynak dőltem, mert másnap reggel meló!!! 

Bocsi, ha részletes vagyok, de akit nem érdekel, az úgysem olvassa! ;)

Hamarosan folytatás! :)

 Gabival a hóesésben :)

 Meki=Big Mac

 A filmből egy részlet :D

 Álomruha I.

Álomruha II.

Happy Valentine's Day

Hahó!

Gondolom nagyon vártátok már az újabb bejegyzést, de megvan rá az okom, hogy miért nem írtam.. Ugyanis szombaton megírtam egy jó kis beszámolót, márcsak a képeket illesztettem volna be, és valahogy kitörlődött!!!!! Hát ezek után megmondom őszintén, hogy nagyon nehezen vettem rá magam, hogy nekifogjak újból, de nem szeretnék lemaradni, meg gondolom Ti is nagyon izgatottak vagytok, hogy mi is történt velem.. :P Az előző közzétételemben írtam a szimpi csajról, aki már nem szimpi, de ezt javítanám, mert ismét szimpi :D :D :D! Biztos megérezte, hogy róla írtam, és másnap írt is :). Szerdán délelőtt elküldte a számát, mert eddig csak neki volt meg az enyém. Váltottunk pár üzenetet, este suliban találkoztunk! Mikor beértem az osztályba, Gaby már bent volt, és a tanár is, így nem beszéltünk, óra után pedig ismét lelépett.. Gondoltam, hát jó, akkor biztos csak sms barátok leszünk :D. Suliba menet már eldöntöttem, ha vége az órának, elmegyek Targetbe, mert másnap ugye Valentin nap, és valamit venni kellene a lányoknak, mert itt a Valentin napot nemcsak a szerelmesek ünneplik, hanem mindenki. Küldtem is smst hostéknak, hogy kicsivel később érek haza a megszokottnál. Target felé vettem az irányt, ahol váratlanul ért, hogy 9pm-ig vannak nyitva, így nem tudtam már bemenni. Kicsit kétségbe estem, hogy hogy szerzem be a meglepiket, persze mint mindent, ezt is az utolsó pillanatra hagytam.. Hazaértem, mondtam Johnéknak, hogy bezárt, erre ők mondták, hogy Walmart 0-24-ig üzemel :). Majd Heather megkérdezte, hogy mire van szükségem, de én csak annyit mondtam, hogy secret :). Bepattantam a kocsiba, és irány Walmart. Persze gondolhattam volna, hogy Valentin nap előtt egy nappal már ki lesz fosztva, de azért megcéloztam ezeket a sorokat, és próbáltam válogatni a megmaradt dolgokból. Megfogtam két plüss macit, majd azon gondolkoztam, hogy a szülőknek vegyek-e valamit, nem igazán tudtam, hogy mi itt a szokás.. Mivel az apuka nem eszik cukrosat, így a csoki kilőve, ha pedig csak az anyukának veszek valamit, az elég hülyén venné ki magát, szóval tanácstalanságom közepette, úgy döntöttem, hogy elég lesz a gyerekeknek egy kis apróság. Két macival a kezemben ballagtam, mire a gyerekruhákhoz értem, és beleszerettem a My 1st Valentine's Day-es bodykba. A két plüsst ott helyben le is raktam, és válogattam a csöpp kis ruhák között, mire nagy nehezen megszületett a döntés. Ezt követően nem hagyhattam ki.... Naaaaa??? Mit???? Renike a hátsó sorban nagyon jelentkezik! Helyes válasz!!! Karamellás Häagen-dazs jégkrémet :D :D :D :D.. igen-igen, azt hiszem függő lettem.. :( :). 

Hazaértem, anyuka mondta, hogy valamit el kell mesélnie, tágra nyílt szemekkel vártam. Amikor elmentem itthonról, és kérdezte, hogy mire van szükségem, a válaszom secret volt, amit ők úgy értettek, hogy cigarette :D :D :D, mire nagy tanácskozás után, csak rájöttek, hogy mit mondhattam! Láttam én akkor, hogy furcsán néz, de nem szóltak semmit, pedig ők akkor elvileg azt hitték, hogy cigit megyek venni :D :D!

Reggel Valentin nap, alig vártam, hogy a manókra adhassam a rucikat. Hétfőn és csütörtökön Ashley-t orvoshoz kell vinni, nyugi, nincs semmi baja, csak jobbra tartja a fejét, és mindig különböző gyakorlatokat kell vele csinálni. Ez most sem volt másképp, ők elmentek reggel, Sarah-t pedig keltettem 8:30-kor, és új ruhába csomagoltam :), hát nagyon kis cukker volt :). Majd bementünk a playroomba, ott szoktam etetni őket, az asztalon egy boríték Dora felirattal, és egy doboz csoki.. :O :O Nagyon-nagyon meglepődtem, na és ami a képeslapban állt, az pedig igazán jólesett :)! Heatherék hazaértek, hálálkodtam a meglepetésemet illetően, Johnak írtam egy megköszönő smst. Host anyuka felvitte Ashley-t lefektetni, majd mikor jött le a földszintre, mesélte, hogy nézte, hogy milyen ruha van Sarah-n (hason fekve alszik, azért nem látta), mert ő nem emlékezett, hogy lenne ilyen, majd mikor megfordította, el volt ájulva, hogy milyen édes, és köszönik szépen. Mikor az ikrek aludtak, eldöntöttem, hogy valamit készítek a szülőknek a lányok nevében. Mint tudjuk, nemcsak facebookra, és blogírásra jó az internet :D, így elkezdtem Valentin napi ötleteket keresni. Mint említettem már korábban, a technika és a rajz soha nem állt közel hozzám, így valami egyszerű dolgot szerettem volna, amit meg is tudok valósítani :). Közben kaptam egy smst, azt hittem John válaszolt, de valaki felköszöntött Valentin nap alkalmából, és a végére azt írta, hogy Love you :D :D :D! Érdekesen néztem, hogy mi van, mert a számomat kb. senki nem tudja, na és nem is ismerek itt senkit, és írtam az illetőnek, hogy kihez van szerencsém, de csak egy monogramot írt vissza :D, erre én, hogy szerintem rossz helyen jár :). 

Szóval nekiláttam kreatívkodni, jó volt kicsit kikapcsolni, bíbelődni ezekkel a meglepikkel. 

Mikor felébredtek a lányok, Ashley-re is ráadtam a body-t, ő is nagyon kis édin mutatott benne :). Elterveztem, hogy az általam készített üdvözlőlapokat a lányokkal közösen adom oda, mégiscsak az ő nevükben csináltam. Délután megérkezett apuka, én pont a playroomban voltam, mikor kinéztem az ablakon, és a kocsiban írta a képeslapokat. Olyan jó volt látni, hogy milyen lelkesen készülnek erre a napra :). Lementem megnézni, hogy a csajok alszanak-e, persze, hogy az egyikőjük álomba szenderült, így elmentem futni. Megérkeztem, majd elkészült a vacsora, és szokás szerint nekem is szóltak :). Lementem, vittem az ajándékokat is, és bíztam, hogy a gyerekek sem alszanak. Szerencsére ébren voltak, egyiket az anyuka, másikat az apuka fogta, én pedig a lányok kezébe adtam a "képeslapokat" :). Nagyon-nagyon jól sikerült, a vártnál jobban is, mert Heather annyira meghatódott, hogy sírt :). Jó volt látni, hogy ekkora örömet tudtam szerezni, nagyon sokszor megköszönték :). Engem is még plusz egy postcard várt a nappaliban :) <3. Nagyon tetszik, hogy itt még megvan a hagyománya a képeslapnak, nem intézik el egy smssel, emailel. Hát így telt az első amerikai Valentin napom :). 

Jaaa, amit kifelejtettem, hogy egész nap Gabyval üzengettem, már odáig eljutottunk, hogy meghívott Costa Ricába (ő onnan érkezett) :D :D :D, elég gyorsan halad a barátságunk :D :D. Csak jó lenne élni a lehetőséggel, nem :P :D??! Megbeszéltük, hogy megyünk majd Washingtonba is, van ott valami ismerőse :), és még más helyekre :)! Végül kiderült számomra, hogy miért lép le óra után, szerintem nem akar senkivel beszélni, az angolja miatt :D :D, emberemre találtam :D. Írta, hogy az én angolom jobb.. Hahahahahaha.. milyen kis vicces :D :D. Amúgy tényleg meglepődtem, hogy milyen jót "beszélgettünk" írásban :), ő tényleg jól kommunikál, és érthetően, tisztán beszél :). 

Hát ennyi lenne mára, hamarosan érkezem a hétvégémmel, van miről beszámolnom :)!

Legyetek jók!!!!

Bye

 Ajándékom :)

 :)

 My 1st Valentine's Day :)

 Apukának

 Apukának+anyukának meglepetés tőlem és a lányoktól :)

Happy Valentine's Day!!!! 

Fairy festival+Cheesecake Factory

Halihó Mindenki!

Ma reggel ismét egy olyan levéllel szembesültem Öcsémtől, hogy jó lenne, ha írnék :D.. Egyébként is terveztem, hogy már időszerű lenne, meg már nem tűröm a zaklatását sem :D :D, no és a fejfájásomnak is köszönhető, hogy nem alszom, és nekikezdtem.. Valahogy nem megy nekem ez az időjárás ingadozás, egyik nap ragyogó napsütés,másik nap szakadó eső.. :( Nem voltam frontérzékeny, de ez már nekem is sok.. :( Na elég a rizsából, ez lett volna a kis bevezető szöveg :D!

Hol is fejeztem be? Jaa, igen.. volt a kis sírásos kiborulásom, de új nap kezdődött, és ismét másképp láttam a világot, újult erővel nekikezdtem :)! Ugyanúgy teltek a hétköznapok, semmi változatos nem történt... A gyerekek ugyanannyit alszanak, esznek, mosolyognak, pisilnek, kakilnak :D, minden a megszokott kerékvágásban halad :)! Egyébként már lelkileg kezdem hozzászoktatni magam, hogy nem lesz nekem mindig ilyen jó sorom, túlságosan elkényelmesedtem, mert amit eddig csináltam, azt nem nevezném munkának :)! Jajj, már előre félek, mikor jön a foguk, és elkezdenek együtt sírni.. :/ Pedig amilyen gyorsan pörögnek a napok, lassan már ehhez az időszakhoz érkezünk! 

Mi is történt ezen a hétvégén?! 1 hete megemlítette nekem J., hogy majd lesz Fairy fesztivál, és ha van kedvem tartsak velük! Naná, hogy kaptam a lehetőségen, kíváncsi is voltam, hogy mi is ez valójában, na és egyébként se kellett semmilyen programot kihúznom a naptáramból :D! Szombaton 11 óra körül indultunk el, felvettük Kaylat, utána irány a fesztivál. Odaértünk, minden kislány tündér ruhában szaladgált, szárnyakkal a hátukon :)! Nagyon édesek voltak! Különböző sátraknál lehetett kreatívkodni, tündérhajót készíteni, koronát, volt arcfestés, az erdőben pedig faágakból tündérházikó készítés :)! Nagyon hangulatos helyen volt, mondjuk ezek ellenére többet vártam a rendezvénytől. Sajnos nem túl tehetséges rajztudással áldott meg a sors, no de ezeknél az arcfestéseknél még talán én is többet tudtam volna kihozni magamból. Mikor még a játszóházban dolgoztam, karácsony előtt voltak animátorok, akik különböző foglalkozásokkal szórakoztatták a gyerekeket, ott is volt arcfestés, csak ámultam, hogy mennyire ügyesek! Hát itt... pfff.. Kayla arcára egy szivárványt festettek, hát nem semmi ötlet egy tündérfesztiválon.. Egy másik kislánynak meg kb. három narancssárga vonalat a homlokára. Kicsit érdekesen néztem, és nem hiszem, hogy túl hitelesen el tudtam játszani, hogy mennyire lenyűgöző.. :/ :D.. Ezt követően elmentünk hajót készíteni, utána házikót. Jó volt egyébként, de azt hittem, hogy több program lesz, de semmi extra nem volt. Kb. 4-5 órát lehettünk tündérországban, utána visszatértünk a valóságos házikónkba :)! 

Kicsit lepihentem, na és ezt követően mi következett?? Na????? Aki tudja, annak egy hatalmas pirospont!!! :) Hát persze, hogy nem maradhat el a hétvégi shopping :D! Szerintem ez már ígyis marad, azért pénzt költenem is kell :)! Szóval elmentem ismét felmérni a terepet, nem mintha annyira szükségem lenne akármire is, de azért vettem két pólót, na és persze Häagen-Dazs jégkrémet! A heti egyszeri alkalom még nem függőség, ugye :)?! Fél óra telt el, mikor jött J-tól az sms, hogy nehogy azt érezzem, hogy muszáj, de hogy velük vacsizom-e!? Ismét nagyon-nagyon jól esett :), írtam neki, hogy igen! Nem túl sokáig voltam távol, mire hazaértem, pont megérkezett a pizza, és becsatlakoztam mesét nézni, ami azért fontos momentum, mert mondták benne, hogy Budapest, amit J. is egyből megjegyzett :)!!!! 

Ja, és persze ezen a napon volt apukám születésnapja, mégegyszer boldogságos születésnapot Apu, itt a blogomban is!!!!! :) <3 (Megemlítem, hogy adtam fel képeslapot, és 1 hét alatt megérkezett!!!!! :O)

Vasárnap sikerült sokáig aludnom, aztán a szokásos hétvégi skype csevegéseket megejtettem! Mikor felébredtem, kicsit megijedtem, hogy felszívódott a host family-m, de kiderült, hogy templomban voltak, csak elfelejtettek szólni! Kíváncsi lettem volna pedig, hogy milyen egy amerikai mise, de majd legközelebb :)! Szóval ebédeltünk, és bár szokatlan módon, de nem voltam éhes, biztos már tudat alatt, az esti cheesecake factory-ra gyúrtam :). Azért ettem kicsit, kár is lett volna kihagyni, incsi-fincsi barbecue volt :). Majd elkezdtem készülődöni, hiszen 6:30-kor cluster meetingem volt, a már említett helyen. Kicsit paráztam, hogy hogy fogok odatalálni, de J. mondta, hogy töltsem le a googlemaps-t a telefonomra, ő is azt használja. Ugye még korábban letöltöttem egyet, de azzal nem mentem sokra.. A lényeg, hogy a googlemaps kitűnően működött, és egyből a célállomásra vitt :), nem bolyongtam :D. Én voltam az első, fura, hogy mióta kint vagyok, azóta mindenhova elsőként érkezem :D! Nem volt ez rám jellemző :D! Bementem, rengetegen voltak, pont megírtam LC-nak az smst, mikor betoppant ő is! Kiültünk, vártuk a többieket. Most összesen 4-en voltunk, az első meetingen 6-an. Egy lánynak lejárt az 1 éve, és hazautazott Afrikáába, a másik lány pedig otthagyta a host családját! Kíváncsi lennék, hogy mi lesz vele, mert 1-jén ment el a családtól, és onnantól kezdve 10 napig maradhat az országban, ami tegnap lejárt neki, de nem utazott haza. Mivel nem fejezte be a programot, így nem jár neki a +1 hónap, amit utazásra szánhat, szóval gondolom illegálisan marad itt, hacsak a barátja el nem veszi :D :D :D! Na ismét elkanyarodtam a témától.. kicsit késve, de megérkezett mindenki! Kb. 3/4 órát vártunk, hogy legyen asztalunk, mikor ez megtörtént, akkor jöhetett a tanulmányozás, hogy melyik finomságot is válasszam?! Mivel karamell fan vagyok, jöhet minden mennyiségeben, ezért valószínűnek tartottam, hogy valami olyat fogok, amiben lesz! Ígyis történt, iszonyatosan finom volt, nagyon nagy, és édes, nem is tudtam megenni :O :O :O! Jó volt a meeting, jól éreztem magam, kb. 1 órát lehettünk ott! Eldöntöttem, hogy hozok haza a családnak is sütit, tudni kell, hogy H. nagy cheesecakes, és imádja az édességet, J. pedig nem eszik semmi cukrosat, de talán ezt is említettem már korábban :)! H.-nek írtam egy üzenetet, hogy melyik a kedvence, hogy akkor olyat vigyek amit szeret, de persze nem válaszolt, gondolom tudta, hogy mire készülök :)! Így magamra voltam utalva, és tiramisu lett a kiválasztott, J.-nak pedig cukor nélküli cheesecake, a kiszolgálóra bíztam, hogy azon belül milyen :)! Hazaértem, pont befejezték a csajok etetését, és odaadtam a sütiket! Meglepődtek, és láttam rajtuk, hogy nagyon jólesett nekik, jót tett a kis szívemnek, hogy örömet okoztam :)! Azon is csodálkoztak, hogy nem felejtettem el, hogy J. csak sugarfree-s dolgokat eszik :)! LC. elkérte a számomat, majd mikor hazaértem, küldött üzenetet, ismét egy kis mosoly került az arcomra! Tényleg tök jó, hogy így telnek a napjaim, és hogy mennyire nem érzem azt, hogy milyen távol vagyok azoktól, akik nagyon-nagyon fontosak nekem! Persze biztos majd bekopogtat ez az időszak is, de azért ezt nem gondoltam volna, hogy így szaladnak a napok egymás után, és a honvágy ekkorra még nem ér el, amit egyértelműen a host családomnak köszönhetek, hogy ennyire jól érzem magam! :) Hozzáteszem, hogy hétvégén megnézegettem a búcsúbulimon készült képeket, hát akkor azért nagy levegőt vettem, de már a welcome party-ra gondolok, hogy az mennyire szuper lesz :D :D :D :D!

A hétfő szokásosan telt, bár alig tudtam kikelni az ágyból, mert előző nap a karamelles sütim mellé elfogyasztott hatalmas bögre latté megtette a hatását, és hajnali 1/4 2-kor tudtam elaludni.. :D 8:30-5-ig melóztam, utána suli, ami elég uncsi volt! Sőt a szimpi csaj se annyira szimpi már, nem túl közvetlen, na és mindig lelép egyből óra után, köszönés nélkül.. Na mindegy, azért egyszer majdcsak összejön az a találkozó vele, és akkor biztos, hogy ismét szimpi lesz megint :D! Este mikor hazaértem suliból, nem túl sokat voltam lent, mikor feljöttem, H. küldött egy smst, hogy reméli nem gondolom azt, hogy haragszik rám, de nagyon szomorú, mert elpusztult a cicájuk :(, amit már előző este megtudtam, mikor nem tudtam elaludni, mert J. kiírta fb-ra :(. Nagyon sajnáltam, de itt is azt éreztem, hogy egy percig nem akarják azt, hogy rosszul érezzem magam!

Na és a mai naphoz érkeztem, reggel koránkelés, 6:30!!!!! Vasárnap megemlítettem a családnak, hogy mostmár kellene social security cardot készíttetni, és hogy mikor lenne jó nekik! Nagy tanácskozás keretében, a keddet választották. J. 8-ra ment dokihoz, én is mentem vele, amíg őt "kezelték", én beültem egy kicsit a Starbucksba, és persze ha újítani akarok, akkor mindig megszívom, ez most sem történt másképp! Eddig mindig karamelles forrócsokit ittam, ami álom, most pedig Caramel apple spice-t, persze NAGYOT, hát nem nyerte el a tetszésemet, küzdöttem vele, hogy meg tudjam inni.. szóval mostanában Starbucks kilőve, megharagudtam rájuk :D :D, túl sok volt benne a szirup... Kb. 1 órát várhattam, utána irány az office, cardot csináltatni! Szerencsére nem kellett túl sokat várni, minden jól ment, két héten belül megkapom :). Persze az egész napom olyan volt, mint akit fejbevertek, a koránkelés miatt. Estére elég durván megfájdult a fejem, kénytelen voltam gyógyszert kérni, ami nálam nagy szó! Az ágyacskámon ültem, mikor J. jött fel a vacsorával, hogy jó étvágyat, és jobbulást :O :O :O!!! Húúú, hát nagyon meglepődtem, és ismét nagyon jólesett! Szerintem én nem au pair vagyok itt, hanem a legnagyobb lányuk :D :D :D!!

Most pedig elköszönök, a fejem már jobb, viszont holnapra kipihent szeretnék lenni, este vár az iskola is!!! Cserébe kicsit több képet kaptok a megszokottnál :D :P!

Ágyőőőő!! :)

 Tündérkék

 Fairy boat készítés

 Fairy house

 Hajó úsztatása

 Az otthoniaknak, akik mindig eszemben vannak!!! :) <3

Me

 The Cheesecake Factory

 A választék egy része

 A kiválasztott :)

Ma esti gyógyító vacsim :)

1 hónapja itt :)

Bocsi, hogy mostanában nem írtam, most is drága Öcsikém hiányolta már nagyon, hogy nem tud mit olvasni :D :D, így rávettem magam, hogy összehozok valami kis érdekességet.. :), de a napi rutinon kívül nem történt olyan dolog, amit úgy éreztem, hogy le kellene írnom, ismételni meg nem akarom magam folyamatosan :). A hétvégém ugyanúgy telt, szombat délután kicsit összeszedtem magam, és elindultam céltudatosan vásárolni, ami a futáshoz szükséges ruhákat jelenti :)! Jó volt kimozdulni, és találtam jó kis üzleteket :)! Vettem nadrágot, trikót, pulcsit, cipőt, szóval elköltöttem egy kis pénzt, de jólesett :)! Majd meglátogattam a mekit, kíváncsi voltam az itteni ízekre! Halas menüt ettem, ugyanolyan volt, mint otthon, fincsi! Közben írt a dél-afrikai lány a suliból, hogy este ha van kedvem menjek velük valahova :)! Mivel én vásároltam, és már túl későn írta az üzenetet, így nem tartottam velük. Meki után irány Target egy kis Haägen-Dazs jégrémért, adtam a kalóriáknak, mielőtt nekikezdtem a futásnak :)! Nagy boldogan hazaértem a vásárlásból, de az itthoniak nem kérdeztek semmit, hogy milyen volt, mit vettem stb.. Rosszul esett, persze magamra vettem egyből, hogy van valami bajuk velem.. (úgy csinálok, mintha nekik nem lehetne akármi problémájuk.. ez is csak az én hülyeségem..) Kár, hogy ilyen lelkiismeretes vagyok.. :/ Kértem tőlük angol feliratos filmet, hogy valami hasznossal töltsem az estémet! Fever Pitch-t néztem, aranyos kis film volt! 

Vasárnap délelőtt Kaylaval rajzoltunk kicsit, utána szokásos heti Walmart bevásárlás Johnnal, itt sem történt semmi érdekes! Majd délután irány futni :)! Hihetetlen, hogy hogy el lehet szokni tőle, de jó érzés volt elfáradni :), másnap éreztem is az izomlázat rendesen :)! Kellemes volt az itteni utcákat taposni, nem az otthoni homoktengerben elsüllyedni :D :D :D!

Hétfőn este suli, a szimpi csaj is elkérte a számomat, hogy kedden lehet, hogy találkozunk! A keddi napom hosszú, mert akkor vagyok egyedül itthon a gyerekekkel, így általában 8am-6pm-ig vagyok! Szép idő volt, így délután elmentünk a lányokkal sétálni, munka után pedig irány futni! G. nem írt, este host mom elment  itthonról, így besegítettem Johnnak megetetni a gyerekeket, úgysem volt semmi dolgom, és nem akartam a szobámban kuksolni, és lássák, hogy milyen rendes vagyok :D :D!

Szerdán ismét suli, majd kiderült, hogy G. küldött smst, csak rosszul írta fel a számomat! Ez a nap nem volt annyira jó, az óra végén beültem a kocsiba, és elkezdtek potyogni a könnyeim! Hazaértem, letettem a kocsikulcsot, J. kérdezte, hogy milyen volt a suli, annyit mondtam, hogy jó, rám nézett, de feljöttem a szobámba, és itattam az egereket! Majd J. küldött egy smst, hogy minden oké-e, és hogy hagytak muffint, majd egyek! Jólesett nagyon! Írtam neki, hogy az angol miatt vagyok kicsit elkeseredve, de holnap minden jó lesz! Reggel H. is kérdezett, és mondta, hogy bármiben segítenek, gyakorolnak velem! Nagyon-nagyon rendesek! Nyugi, nem akarok hazamenni, nem is fordult meg a fejemben! Tudom, hogy vannak nehézségek, amikkel szembe kell néznem, de akkor is megvalósítom a célom, amiért kijöttem! A sírás csak úgy kijött, néha kell az is! :) Egyébként is már megijedtem, hogy elfogytak a könnyeim, hogy eddig nem sírtam!! De megnyugtatok mindenkit, hogy van még bőven miből áztatnom a párnácskámat :D!

Ma már jobban is vagyok, hisz tomorrow will be better than today :), és mégiscsak ma van, hogy 1 hónapja Amerikában vagyok, nem lehet rossz kedvem! :D :D 

Remélem veletek is minden rendben! :)

Olyan kis cuki ez a kép, és pont találó :)