Ismét itt.. :) Ez a hétfői napom is szokásosan kezdődött, minden menetrend szerint történt. Annyi különbséggel, hogy 5pm-ig voltam, mivel 5:30-kor el kell indulnom a suliba, hogy kényelmesen odaérjek, eléggé nagy ilyenkor a forgalom az autópályán. Munkaidőm utolsó 1 órájában Sarah megnehezítette a dolgomat, mert ordított, szerintem behozta a 3 hetes lemaradását, már a hajam égnek állt. Az a tipikus hiszti, ordít-abbahagyja, ordít-abbahagyja, és ez így ment, már alig vártam, hogy elinduljak a suliba.. Egész nap az útvonalon gondolkoztam, hogy akkor merre is kell menni, és nehogy eltévedjek.. A telefonomra letöltöttem valami GPS-t, hogy biztonságban érezzem magam, ha esetleg.... Pontosan 5:30-kor elindultam, mentem amerre gondoltam, persze a GPS nem működött, nem is foglalkoztam vele.. Egyszer csak azt veszem észre, mintha nem jó irányba mennék, jobbnak láttam megfordulni, mintha csak otthon tettem volna :D. Majd felmentem a pályára, de olyan ismeretlen volt minden, de csak mentem és mentem tovább.. Már a sírás kerülgetett, mert fogalmam nem volt, hogy hol vagyok, azon gondolkoztam, hogy felhívom hostékat, de nekik sem tudtam volna elmondani, hogy hol keressenek :D.. Viszont nyugtattam magam, hogy tuti jó irányba haladok, mert a 9B exit-nél kell kimennem, és a számok 1-től növekedtek.. Majd megláttam a Marriott hotelt, akkor megnyugodtam, mert arra emlékeztem, és most is ott volt, ahol lennie kellett :D! A "pánik" után büszkeség töltött el, hogy mindenféle segítség nélkül odataláltam (csak 2x mutatták meg, hogy merre kell mennem, és hozzáteszem, nem a legegyszerűbb útvonal, főleg az amerikai közlekedést figyelembe véve). Leparkoltam, és felsétáltam a terembe, amit már a beiratkozáskor megkerestünk Johnnal. Emlékeztem, hogy vagy a 307-es vagy a 309-es terem az, persze izgalmamban a cetlit amire fel volt írva, itthon felejtettem. Várakoztam, majd a 307-es terem előtt volt egy lány, utána még egy, és gyülekeztünk. Az egyik csajjal volt egy papszi :), hihetetlenül kedves volt. Mindenkitől kérdezte, hogy honnan jött, mit csinálunk itt stb, és gyönyörűen beszélt angolul. Megörültem, hogy ő lesz a tanár. Majd kiderült, hogy ő csak kísérő, az unokahúgát hozta. A terem nyitva volt, beültünk 5-en, tanár sehol.. valahogy éreztem, hogy ez az óra nem fog összejönni. Vártunk, vártunk, de semmi nem történt. Papszi kezdett el intézkedni, hogy most akkor mi van, de senki nem tudott semmit, lehet, hogy a tanár lebetegedett, vagy kevesen vagyunk, és nem indul a kurzus, csak a találgatások mentek... Hozott mindenkinek szórólapot, hogy nyílt egy nyelvsuli, ami ingyenes, mikor vannak órák, nagyon segítőkész volt, és megadott egy telefonszámot, hogy másnap hívjuk fel, hogy miért nem volt megtartva az óra. Több, mint fél órás várakozás után, mikor már úgy döntöttünk, hogy akkor elindulunk haza, átmentek két teremmel arrébb, a 309-be, ahol már majdnem 3/4 órája tartott a kurzus :D :D :D :D.. Persze, hogy ez is velem történik meg, ki mással :D!? De még jó, hogy többen így jártunk, mert ha egyedül lettem volna, tuti, hogy hazajövök :D :D :D. Be kellett mutatkoznunk, amin a többiek már túlestek :).. Hogy hívnak, honnan jöttél, mit csinálsz itt, meddig maradsz stb! Kb. 15-en vagyunk a csoportban, a többség indiai (borzalmas akcentussal), mexikói, van még dél-afrikai, spanyol, két német csaj. A tanár nagyon jó fej, ő is mexikói. Folyamatosan azt erősítette, hogy itt mindenki okos, legyünk büszkék magunkra, hogy elkezdtünk egy másik nyelvet, sokan csak az anyanyelvükön tudnak, és hogy tanulni vagyunk itt, ne legyenek gátlásaink bla-bla-bla!! Mintha csak nekem szólt volna ez a kiselőadás :D :D! Nagyon szépen, érthetően beszél :)! Az óra hátralévő részében 3-as csoportokban dolgoztunk, be kellett mutatkozni egymásnak, mesélni magunkról. Mikor végeztünk, akkor egymást kellett bemutatni. Mivel késtünk, így elég gyorsan eltelt az itt töltött idő. Mindenkinek elkérte az email címét, hogy ide küldi a házit, valami videot kell megnézni. Óra végén hangsúlyozta, hogy soha ne menjünk egyedül a kocsihoz, így a dél-afrikai csajjal mentem! Elkérte a számomat, hogy hétvégén csinálhatnánk valamit :)! A hazafelé út már simán ment, mintha 1000 éve ezen az útvonalon járnék :D :P!
Kedden gyönyörű idő volt, így délután elvittem a lányokat sétálni. Húúúú, annyira jólesett kimozdulni, olyan nyugis itt minden, nagyon jó volt! Megfogadtam, ha ilyen szép idő lesz, akkor ezt a kört mindig megtesszük. Ők is nyugisak voltak, jó kis nap volt! Persze egész nap csekkoltam az emailemet a házi miatt, de nem kaptam semmit. Reménykedtem, hogy nem lehetek annyira béna, hogy félreértettem. Bíztam benne, hogy nem kaptam meg, vagy elfelejtette elküldeni a tanár. Persze én miért is kértem volna el a dél-afrikai csaj számát, hogy esetleg megkérdezzem tőle, hogy akkor most mi is a házi!
Szerdán is percenként nézegettem a leveleimet, de semmi! Hát gondoltam lesz ami lesz, maximum beégek, nem tudok mit tenni! Az utat már a kisujjamból kiráztam :D. Azért kicsit gyomorideggel mentem, hogy mi lesz az órán. Beértem, majd a tanár első kérdése az volt, hogy megkaptam-e az emailt. Huh, itt már megkönnyebbültem, hogy akkor nem értettem félre a leckét. A válaszom nem volt, mondta, hogy sokan nem kapták meg!! Juhúúúúúúúúúú, perfect!!! :) Leellenőriztük az email címeket, jól volt elmentve neki, szóval passz, hogy miért nem jött át, de így megadtam egy másikat! :) Egész órán magnóhallgatás volt, utána megbeszéltük a hallottakat stb! Jó volt nagyon, remélem ígyis marad! :)
Mikor vége lett az órának, szakadt az eső, akkor azon görcsöltem, hogy megtaláljam az ablaktörlő működését a kocsiban :D :D :D, szerencsére könnyen ment :)! Izgalmakkal teli kis életem van itt, mi??!! :D :D Lehet másnak ezek semmiségek, de én ilyen vagyok, és kész, mindenen parázok! :)
Szerencsésen hazaértem, akkor már itt volt John apja, aki Bostonból érkezett, illedelmesen bemutatkoztam, utána feljöttem a szobámba, és beestem az ágyba (persze fürdés után :D :D :D)!! :)
Pápá mindenkinek! :)
CPCC - Central Piedmont Community College
.jpg)
