Hol is kezdjem?! Soha nem írtam blogot, most úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom vele, mégiscsak olyan dolognak látok neki, amit jó lesz majd visszaolvasni..
Kezdem az elején... Próbálom nem hosszasan leírni, de úgy vélem, tudnotok kell róla, tanulhattok belőle kicsit :). Az amerikai lázban égésem úgy kezdődött, hogy mindenképpen ki szerettem volna menni külföldre, hogy megvalósítsam azt a célomat, hogy folyékonyan beszéljek angolul. A kiválasztott ország nem Amerika volt, meg sem fordult a fejemben, hogy én olyan messzire menjek :). Angliát tűztem ki célnak. Rengeteg magyar van kint, a közvetlen környezetemből is sokan Londonban és környékén próbálnak érvényesülni.. no de nem is ez a lényeg, eldöntöttem, hogy csak úgy tudom fejleszteni a nyelvtudásomat, ha megpróbálok egyedül, segítség nélkül helyt állni Európa ezen részén! Eldöntöttem, hogy felteszem magam egy au pair kereső oldalra, és bejelöltem, hogy Londonban keresek családot! Nem sok idő telt el, mire jelentkezett egy család, Amerika - New York, 3 gyerek.... És ekkor jött a gondolat... JÉZUSOM!!! Amerika??!!! Annyira elérhetetlen, és annyira megfoghatatlannak tűnt.. Ennyire szerencsés lennék, hogy összejönne? Bezsongtam!! Felvette velem a kapcsolatot a család, mindenben megfeleltem nekik.. Emailek, képek, kapcsolatfelvétel sorozata követte egymást.. Mikor boldog az ember, miért ne kürtölné világgá?! Közeli hozzátartozóimnak, család, barátok, ismerősök, egyre több embernek "dicsekedtem", hogy megpróbálom, "világgá" megyek! Amerika vár engem! Ekkor el is felejtettem, hogy Londonnal kezdtem, már szóba sem jöhetett.. Majd jöttek a tanácsok.. Mindenkinek bűzlött ez az egész, legfőképpen anyukám aggódott, én pedig mindig bedurcáztam, elegem volt, hogy mindenben a rosszat látta.. Mostanra rájöttem, hogy féltett.. És még milyen jó.. Unokatesómnak az volt az első reakciója, hogy nézd meg az Elrabolva című filmet, és majd rájössz, hogy miért aggódunk! Persze az ő tanácsát betudtam annak, hogy ő Londonban él, és persze mindenképp azt szeretné, hogy közel legyünk egymáshoz.. Majd tényleg elkezdtek furcsa dolgok történni.. a családdal tartottam a kapcsolatot, de ahogy bejelöltem a nőt facebookon, törölte magát.. rákérdeztem, de volt valami frappáns válasza.. mindig hívott a férj telefonon, de nem igazán volt jó a vonal.. én nem kaptam telefonszámot, mikor kértem.. küldtek egy szerződést, hogy mik a jogaim, amit az ügyvédjükkel írattak.. unokatesóm barátja átnézte, aki rendőr Londonban, és olyan hibák voltak a "szerződésben", amit egy ügyvéd nem követhet el.. szóval ilyen "apróságok" sokaságával kellett szembenézem, majd előállt a család azzal, hogy utalnom kellene.. amikor elkezdtünk levelezni, akkor úgy kezdődött, hogy nekem semmibe nem kerül, csak az itthoni intézkedések költségeit kell állnom! Majd mikor írtak egy összeget, amit sokalltam, válaszoltam, hogy én nem tudok ennyit fizetni, és elkezdődött az alkudozás, tudjátok, mint a piacon.. :) :) Majd tényleg kezdett fura lenni ez az egész, és mindenki lebeszélt róla, hogy nem lehetek ennyire naiv, ez átverés.. Persze én csak mentem a fejem után, mert úgy éreztem, hogy nem állíthat meg senki, hogy nekivágjak Amerikának!! Végül győzött a többség, írtam a családnak, hogy sorry, de itt valami nagyon nem oké, és keressenek másik au pairt! Be kellett látnom, hogy nem hiába a sok aggódás.. Hát így kezdődött, amikor eldöntöttem, hogy nem állíthat meg senki, irány Amerika! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése