4 nap kórház... (03.17.-03.20.)

Sziasztok!

Előző irományomat úgy fejeztem be, hogy egy szebb napra ébredtem... ez egészen estig működött is, délután kicsit csavarogtam, mivel vasárnap volt, és másnap meló, így nem túl későn értem haza.. Azaz a megszokottnál korábban, talán 1/2 9 körül.. A ház üres volt, J. sürgött-forgott a konyhában, és közölte, hogy H. az ügyeleten van az ikrekkel... a héten már betegeskedtek, Ashley csúnyán köhögött stb.. Akkor még nem tűnt vészesnek a dolog, csak vártuk a hívást, hogy bent kell-e maradniuk éjszakára, vagy mi fog történni.. Közben segítettem Johnnak megcsinálni a lányok kajáját.. Majd megcsörrent host apuka telefonja, hogy miket készítsünk össze, maradni kell.. :( Kérdezte John, hogy bemegyek-e vele a kórházba, persze igennel feleltem.. 10 óra után kicsivel indulhattunk el, én vezettem, a hangulat szomorkás volt útközben.. Megérkeztünk Charlotteba, Heather a kórház előtt volt az ikrekkel, könnyeivel küszködött.. Az információs pultnál regisztráltak, és kaptunk látogató kártyát.. elég komoly kis rendszer működik.. Nagy nehezen, de eljutottunk a megfelelő emeletre, pedig az információs hölgy kísért minket, de úgy tűnt, mintha életében nem járt volna az épületben, J. már kissé feszült volt... Mikor helyben voltunk, "berendezkedtünk" a kórterembe... A lányok persze a betegségnek köszönhetően nyűgösek voltak.. Éjjel 1/2 2 körül érhettünk haza.. John ideges volt, mert pont hétfőtől kezdve másik városban kell dolgoznia egy bizonyos ideig, ami azt jelenti, hogy hétfőtől csütörtökig nincs itthon.. Nagyon nem tudta, hogy mit csináljon, elmenjen vagy ne, nagyon nem akart, de fontos blablabla.. Nagy volt a dilemma.. Bíztunk abban, hogy csak 1 éjszakára maradnak bent az ikrek megfigyelésre, és hétfőn jöhetnek is haza.. Reggel felkeltem, a ház kongott az ürességtől, John végül elment dolgozni... Heather üzent, hogy sajnos maradniuk kell, de jön haza pár cuccért.. Hazaért, szegény nagyon fáradt volt, egész éjszaka nem aludt, a lányokat levette a lábukról a betegség, így ők sem.. Nekem pont aznap kezdődött a suli English Conversation II., Heather mondta, hogy menjek vissza vele, így az ikreket is meg tudom látogatni, örülnének nekem :), és onnan menjek suliba, kb. 5 perc.. 2-2,5 órát lehettem a kórházban, nagyon rossz volt így látni szegénykéimet, a fájdalom az arcukra volt írva..

Eltelt 1,5 hét suli nélkül, hát elrepült.. Semmi nem változott, azon kívül, hogy páran kimaradtak ebből a kurzusból, és lett 2 új osztálytárs, egy francia lány, aki szintén au pair, és egy japán csaj, összesen 10-en kezdtük el a Conversation II. kurzust. Mikor vége lett az órának, szakadt az eső, de tényleg ömlött, sikerült szerencsésen eláznom, amit másnapra meg is éreztem, mert hangom nem volt, a torkom pedig nagyon fájt. Vártam Heather üzenetét, bízva, hogy hazajöhetnek.. Hát sajnos nem, de írt, hogy be tudok menni látogatni.. Összeszedtem pár cuccot, csináltam Heathernek kaját, és gooo.. Hang nélkül, taknyosan.. Mikor megérkeztem a kórházba, tudatosult, hogy a látogató kártyámat otthon felejtettem... Oh, jeee.. De szerencsére egy normális nőci volt az információban, elmondtam, hogy mi a bajom, és kaptam másikat :) Kicsit féltem, hogy mit fognak szólni, hogy betegen ott vagyok.. Hát ez a nap szörnyű volt bent.. Persze már a kórház eleve lehangoló, de talán a mai nap voltak a legrosszabbul a lányok.. Az orrukba csövet tuszkoltak, hogy leszívják a cuccot, hát ez kegyetlen volt.. Potyogtak a könnyeim, miközben fogtam le őket, az ápoló pasi csak nézett, hogy mi bajom van... Borzalmas volt, alig tudtam abbahagyni a sírást, Heatherrel együtt.. Volt mikor elaludtak, akkor volt kicsi pihi, host anyuka is nagyon kimerült volt, engem is a betegség húzott magával.. Este 1/2 9 körül meglepiből betoppant John.. Heather pont Saraht tette tisztába, nem vett tudomást arról, hogy valaki köszönt, nem is látta, hogy ki az..  majd John megint köszönt, akkor Heather is visszaköszönt, majd hátranézett, visszafordult Sarahoz, utána megint hátra, és elkezdett sírni.. Hirtelen fel sem fogta először, hogy Johnt látta.. Megható volt, de tényleg, jó látni, hogy mennyire szeretik egymást :). J. hozott nekünk vacsorát, ami igazán jólesett, mert elég éhes voltam már akkorra.. 9 körül jöttem el, host apuka bent maradt Heatherrel éjszakára a kórházban... Nem vagyok félős, de ez volt a második éjszakám egyedül, Amerikában, ebben a nagy házban, jobbnak láttam nyitott szobaajtónál aludni.. :) Szerdán mikor felkeltem, elég rosszul voltam, írtam Johnnak, hogy mi a helyzet, tudnak-e valamit, és mire van szükségük, mit vigyek be.. Írta, hogy reméli, hogy estére hazajöhetnek, maradjak itthon, pihenjek, nem kell semmi, feleslegesen lennénk hárman a kórházban.. Őszintén, kicsit örültem neki, mert elég ramatyul éreztem magam, gondolkoztam, hogy este menjek-e suliba vagy sem.. Majd Gabi küldött egy üzenetet, hogy nem tudok-e hamarabb bemenni kicsit, ihatnánk egy kávét.. Összeszedtem magam, hogy kicsit kimozduljak, John még épp időben küldte az smst, hogy csináljam már meg a lányok üvegjeit másnapra, mert este jöhetnek haza :). Gyorsan összedobtam a tápszeres üvegeket, aztán go, persze akkora volt a forgalom, hogy 6-ra érkeztem meg, az óra pedig 6:30-kor kezdődik :D, de azért egy forró csoki belefért.. :) Mikor suliból hazaértem, akkor már mindenki itthon volt, a lányok aludtak, a szülők kimerültek voltak.. Na és eljött a másnap, ezt a napot szívesen kitörölném az ittlétemből.. a legborzalmasabb nap volt, mialatt itt vagyok.. Az ikrek nem voltak még teljesen egészségesek, küzdöttek az RSV vírussal, na és az én betegségem is a tetőfokán volt.. Üvöltöttek egész nap, én velük együtt sírtam, nem bírtam már.. Azt mondogattam nekik, hogy haza akarok menni anyukámhoz (persze magyarul, nehogy beköpjenek :D) :D :D, mint valami óvodás kisgyerek! Tényleg úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, éreztem, hogy lázas vagyok.. John besegített az etetésnél, látta, hogy nem vagyok jól, hallották ők is, hogy a lányok egész nap sírtak, majd host apuka kérdezte, hogy ki akarok ugrani az ablakon :D? Ez vicces volt, de tényleg csak az ágyamra tudtam gondolni, semmi másra.. Végeztem, kértem lázmérőt, persze, hogy tiszta láz voltam.. lefeküdtem aludni, röpke 3 órát szundítottam.. Másnapra jobban éreztem magam, tiszta víz volt minden, úgy ébredtem.. Fúúú, hát tényleg azt a csütörtöki napot nem kívánom senkinek, remélem több ilyen, sőt hasonló nap sem lesz... Szépen lassan, de szerencsére a lányok is javulgattak :), és egy szebb hétnek néztünk elébe :)!

 Látogató kártya, amiből sikerült kettőt beszereznem :D, az egyik jó lesz szerintem valamelyik börtönbe a kép alapján :D

"Meg akarok gyógyulni!!"

 Sarah küzd!

 Ashely - Egy kis pihi!

 :(

Kis betegeim!

St. Patrick's day (03.16.)

Hi Everybody!

Remélem értékelitek, hogy igyekszem :D :)! Eljött a St. Patrick nap, amiről már annyit hallottam, és mindenki izgatott volt miatta. John is sokat mesélt róla, hogy akkor mindenki iszik, hatalmas a hangulat.. Kíváncsi voltam, hogy mit is takar ez a nap :)... St. Patrick nap vasárnapra esett, de szombaton volt az ünneplés, gondolom, hogy a másnaposságot ki tudják pihenni :). Előző este, pénteken kimentem, nem aludtam itthon, mert őszintén, már nekem is hiányzott az, hogy kicsit iszogassak.. :) Először nem tudtam, hogy hogy mondjam, hogy szeretnék kicsit kint maradni, és másnap reggel jövök.. Majd pénteken napközben J-tól kaptam egy körüzenetet, a másnappal kapcsolatban, hogy itt lesz a gyülekező, itt kezdenek el hangolódni a napra, és kéri a visszajelzéseket, hogy kikre számíthat.. Kaptam a lehetőségen, megköszöntem a meghívást, és beleszőttem, hogy én este barbeque party-ra vagyok hivatalos, szeretnék kicsit inni, és másnap reggel jövök, ha nem probléma.. Választ nem kaptam.. :( Majd mikor lementem, készítettem az ikrek kajáját, H. mondta, hogy hallotta, este barbequra megyek, érezzem jól magam.. :) Ebből már tudtam, hogy J. leadta a drótot neki, mert H.-nek én nem említettem ezt, viszont host apuka meg nem válaszolt.. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy akkor most mi van?! Mikor apuka hazaérkezett munkából, akkor sem szólt az üzenetemmel kapcsolatban semmit, de mivel host anyuka jó szórakozást kívánt, így úgy gondoltam, hogy mehetek! Kicsit fura ez nekem, hogy kb. el kell kéredzkednem, de szerintem ebből is én csinálok nagy problémát.. Nem vagyok egyszerű, mi :)? Majd estére elkészültem, elköszöntem, és kaptam egy kis utasítást, hogy 3-ig ihatok :), óvatos legyek blablabla.. Elindultam, de én mégiscsak kellemetlenül éreztem magam, írtam nekik egy üzenetet, ha probléma, hogy inni szeretnék, akkor mondják, kibírom én alkohol nélkül, és jövök haza.. Sokáig nem kaptam választ (lehet, hogy csak nekem tűnt soknak :)), mire 4 smsben kaptam az üzenetet.. :O A lényeg az volt, hogy érezzem jól magam, csak másnap időben legyek itthon, mert jönnek a vendégek, és szeretnék ha a St. Patrick napon én is velük tartanék, és nagyon örülnének neki, ha én lennék a sofőr :D, sőt, biztos sokan hálásak lesznek érte, és még fizetnek is.. Hát áment mondtam rá :). Az estém jól sikerült, jó volt kicsit iszogatni :), nem ittam sokat, pezsgő+energiaital kombó volt a befutó :). Másnap reggel 9-re itthon is voltam, igaz hullának éreztem magam, lefeküdtem kicsit aludni.. :) Majd érkeztek a barátok, nagy zsivaj volt lent, az asztalon jó pár alkohol előkészítve. Az idő nagyon szép volt, így kint grilleztek a hátsó udvaron, beszélgettek, játszottak.. Kipróbáltam valami amerikai játékot, meg nem mondom, hogy mi a neve :D, de jó volt.. :) Majd a teraszon álltam, néztem a többieket, ahogy játszanak, egyszer csak jött egy nagy szél, a napernyőt felkapta, ami az én kezemben landolt.. Nem tudom leírni a szitut, de annyira hirtelen történt, mindenki tapsolt, the Hungarian hero, it was nice Dora, és mentek a hasonló dicséretek :D :D.. Amikor felkaptam az ernyőt, sikítottam egyet, mert olyan gyorsan jött felém, ha fejbe talál, szerintem ott is maradtam volna :D :D.. De megmentettem mindenki életét :D! Elég sokáig itthon voltunk, kb. 4 óra lehetett, mikor elindultunk a fesztiválra, én már kényelembe helyeztem magam, mint sofőr, aztán Heather mondta, hogy vezet ő.. Hát jó.. :) Őszintén, amekkora felhajtás volt ezzel a nappal, fesztivállal kapcsolatban, számomra elég nagy csalódás volt... Voltak kint árusok, azokat végigjártuk, sétáltunk, tömeg volt, de semmi extra.. A pasik már jól álltak az alkoholt illetően, John egy haverja folyamatosan azzal nyaggatott, hogy ott ne hagyjam, hozzam haza, menjek vissza érte blablabla.. vicces volt.. John pedig folyamatosan elnézést kért, hogy jajj, ne haragudjak, meg egyszer megölelt, jót mosolyogtam rajtuk.. :) Majd elindultunk haza, nem tudom hány óra lehetett, de ismét nem nekem kellett vezetnem, lőttek a dellának :( :D :D! Hazaértünk, kicsivel később befutott a vicces haver koma, és elkezdte mondani, hogy beszélnünk kell, mert nem mentem vissza érte, neki így most 3 órán keresztül gyalogolni kellett stb, persze ez nem igaz, de jópofán adta elő.. :D :D :D Este a kertben vacsoráztunk, akkor már mindenki jól érezte magát az alkoholnak köszönhetően, én ugye nem ittam, de külső megfigyelőként humoros volt... Majd anyuka beszólt, az angolommal kapcsolatban a vicces figurának, hogy nem beszélek folyékonyan angolul, J. mondta neki, hogy neeee, de én  abban a pillanatban leblokkoltam.. majd anyuka átölelt, és elkezdtek az egekig dicsérni, hogy mennyire meg vannak elégedve velem, milyen jó munkát végzek stb... Az már nem segített a dolgon, mondhattak akármit.. Majd szépen lassan, könnyeimmel küszködve, felvonultam a szobámba, ahol kitört belőlem, és minden gondolat megfordult a fejemben.. Persze igaz a mondás, hogy az igazság fáj, de az interjú alatt nem egyszer hangsúlyoztam, hogy szükségem van az angolra, és az az elsődleges cél, hogy azt fejlesszem... na de mindegy, ismét előjött az érzékeny énem.. Majd nagy sírásomban elaludtam, és ez volt az első éjszaka, hogy végig aludtam, nem keltem fel egyszer sem az éjjel.. Lehet, hogy mindig sírva kellene elaludnom :D :D?! Hát így zárult ez a napom, de másnap egy szebb napra ébredtem, és próbáltam magam nyugtatni, hogy ez a piának is köszönhető, olyankor mindenkinek szabadabb a szája, biztos nem akart megbántani.. Majd másnap bocsánatot kért J., hogy milyen őrült nap volt, meg az őrült amerikaiak stb.. 

Tudom, nagyon lehúzom magamat az angol miatt, de túl nagyok az elvárásaim magammal kapcsolatban.. Nagyon azt szeretném, hogy gyorsan történjenek a dolgok, miközben ez egy folyamat, és ki kell várnom a végét :)!

 St. Patrick's day

 Ashley <3

 A tömeg 

 Kayla :)

Me

Baptism+3rd cluster meeting (03.10.)

Hahó!

Turbóra szeretnék kapcsolni, és tényleg utolérni magam :), szóval tessék sűrűn nézni az oldalt :)! Remélem büszkék vagytok rám?! :D

Nagyon izgatottak voltunk ezt a napot illetően, mégiscsak a lányok keresztelője.. Az ajándékukkal is bajban voltam, hogy mit illik ilyenkor venni, de szerintem elég kis ötletes dologgal rukkoltam elő, nekem legalábbis nagyon tetszett :), nem árulom el, majd a képet meglátjátok róla :P, a bejegyzés végén :).  Mindenki nagyon készült, az ikreken csodaszép ruhácska volt, na és én is vártam, hogy felavathassam szépséges ruhámat.. Remélem emlékeztek rá?! :) Kértem egy kis segítséget, de a fehér mellett döntöttünk :). 1/2 9-re a templomba kellett érni, Heather szülei, tesója és férje voltak hivatalosak. A templom kicsi, barátságos és szép volt, a mise sem hasonlítható egy magyar prédikációhoz, az éneken van a hangsúly, amit egy nagyon színvonalas énekkar valósított meg. Összességében nagyon tetszett, legalább tudom, hogy milyen egy amerikai mise :). A keresztelőre nem fektettek túl nagy figyelmet, amit mondjuk hiányoltam, 3 perc volt kb. az egész.. Mikor vége lett, kicsit még maradtunk fényképeket készíteni, majd irány haza.. Fent voltam a szobámban, tettem-vettem, mikor úgy gondoltam, hogy lemegyek, iszom valamit.. Kicsit meglepődtem, mikor mindenki az asztalnál ült, és ebédeltek.. Majd H. szólt, hogy a másik asztalnál van a terítékem, egyek.. Valahogy nem kívántam már semmit, pedig előtte nagyon éhes voltam.. Olyan érzésem volt, mint mikor az iskolában a szamárpadba ültetik a gyereket.. Jobbnak láttam, ha visszavonulok szerény kis hajlékomba, és alig vártam, hogy teljen az idő, hogy elindulhassak a cluster meetingre.. Végül csak a hasam győzött, mert aznap nem ettem semmit, és igencsak 1 óra körül lehetett az idő.. Mikor ismét lementem, akkor már feloszlott a tömeg, szabadabban éreztem magam, és leültem a fotelba, ott ettem.. Mikor szedtem, készségesen elmondták, hogy mi micsoda.. Lehet, hogy csak nekem esnek rosszul ezek a dolgok, de.. Persze a hangulatomtól is függ, van mikor érzékenyebb vagyok, és az éppen aktuális dolog felemészt, de egy másik pillanatban fel sem tűnne.. Biztos nem csak velem van ez így, na és azért tegyük hozzá, hogy nagyon távol vagyok az otthonomtól.. Mindezek ellenére is még mindig azt mondom, hogy szuperül érzem magam :), kinek nincsenek nehezebb pillanatai?! Visszatérve, megettem a kis ebédemet, majd útnak indultam.. LC-vel meg volt beszélve, hogy hozzá megyek, és onnan együtt megyünk a hockey meccsre :), időben meg is érkeztem.. Két kislánya van, a kisebb volt otthon, 7 éves.. Nagyon gyorsan összebarátkoztunk, igazi kis pörgős csaj, és gyönyörűen beszél angolul.. Akkor azért megfordult a fejemben, hogy egy ilyen kis cserfes, aktív gyerektől mennyi mindent lehet tanulni, nem lenne olyan, hogy csendben ülök mellette :).. Végül ő is jött velünk a hockey gamere, nagyon boldog volt miatta, egész úton szórakoztatott. Dana (boszniai lány), akivel azóta is megyek sushizni :P, előző nap küldött egy smst, hogy mennek bulizni, ha gondolom tartsak velük :). Jól esett, de a keresztelő miatt le kellett mondanom, mert korán kellett kelnem.. Üzent LC-nek, hogy nem jön a meetingre, gondoltam magamban, hogy biztos jól sikerült az előző napi buli :D :D, persze én hallgattam, hogy talán túl fáradt lehet, azért nem jön.. :P A svéd lány, akit inkább fiúnak mondanék :$ :D, hozott magával egy ismerőst, szintén érdekes kinézettel rendelkezett, a lengyel lány egy román csajszival jött... Ismét ki maradt egyedül??!! Hát én.. :D Nem vagyok túl nagy sportrajongó, de legalább voltam egy Charlotte Checkers vs Houston Aeros hockey meccsen. A hangulat nagyon tetszett, megvolt az egésznek a feelingje.. A vége előtt eljöttünk kicsivel, sajnos vesztésre állt a Checkers.. :( Majd mikor visszaérkeztünk LC házához, kiszálltam a kocsiból, majd July kikiabált, hogy miss you :)! Annyira kis imádnivaló, remélem találkozom vele még párszor :)!

Ashely and Sarah

 Ikreimmel :)

 I love them!

 Az ajándék :D :)

 Charlotte Checkers vs Houston Aeros

 Make noise! :)

Hockey game

Whiskey River+Freedom Park (03.08. és 03.09.)

Sziasztok!

Hahaha, újra itt :D... Őszinte leszek, mostmár tényleg annyira le vagyok maradva, hogy nagyon nehezen veszem magam rá, hogy írjak, de nem adom fel :)! Megfogadtam (persze ez nem jelent semmit :D), ha egyszer utolérem magam, akkor szorgalmas kis diák módjára, mint aki rendszeresen időben elkészíti a házi feladatát, beszámolok a napjaimról :). Az egyetemen is mindig megfogadtam, hogy soha nem az utolsó pillanatban csinálom meg a beadandókat, hát ez nagyon kevés alkalommal jött össze.. A szakdolgozatnál is kihasználtam a +1 hét csúszást, ami napi 1000 ft-ba került :D :D :D... Na de mindegy, ez vagyok én.. Tényleg bízom benne, hogy azért még akadnak olvasóim :)!?

Eddig nem nagyon jártam bulizni, az első alkalom nem igazán nevezhető bulinak, ami a latin bárt illetti, de mostmár eléggé besűrűsödtek a hétvégéim :). Szóval péntek este Charlotte belvárosába mentünk, a Whiskey River nevezetű helyre.. Ez teljesen az én helyem, sokan voltak, jó zenékkel, igazi amerikai feelingje volt.. Na és itt ha valahova elmész bulizni, tényleg kőkeményen kérnek személyit, mert 21 év a korhatár.. Mondjuk amit nagyon nem akarok megszokni, hogy 10-02-ig vannak nyitva... 4 óra bulizás??!! Otthon hozzá voltam szokva, hogy minimum 4-ig roptuk :). Ugye Fanny? ;) De jó is volt.. :)

A bárban volt egy bika, amire fel lehetett ülni, kb. egész este azt néztük, hát vicces volt.. Amit megfigyeltem, hogy itt kb. tényleg mindenki részeg, a csajok 90%-a miniruhában, menni már alig tud, szóval mindene kilátszik, én érzem kellemetlenül magam miatta :D :D.. De nem számít, a bikára fel kell ülni feltétlen, na ott aztán mindent látni lehetett.. :O Érdekes volt.. Józanként jó nézni a sok kóválygó embert :).. Nem mintha eddig annyira részeges lettem volna, de azért volt pár jól sikerült este otthon... :D :D Na hát itt nem túl sokszor lesz rá alkalmam, mert annyira autóhoz vagyok kötve, hogy huh... Na de megvagyok én alkohol nélkül, de néha azért jó lenne kicsit kirúgni a hámból :D! Tetszett ez a hely, rendben volt vele minden, megtaláltuk a kedvemre való kis helyet! :)

Majd másnap úgy döntöttünk a gyönyörű időnek köszönhetően, hogy valamit a szabadban kellene csinálni.. Idegenvezetőm :) a Freedom Parkot tűzte ki célnak, ami nagyon jó ötlet volt :). Napsütés, madárcsicsergés, tavacska, nyugalom, és nem utolsó sorban a társaság is a lehető legjobb volt... Ááááá, nem is lehetett volna ennél jobb szombat délután.. Nagyon hangulatos park, ha ki akar kapcsolódni az ember, a legtökéletesebb hely.. Szuper szombat délutánnal zártam a napot, nem túl későn értem haza, mert másnap a lányok keresztelője, de ezt egy újabb bejegyzésben olvashatjátok! :)

 Hát erről beszéltem... ez még diszkrétnek mondható :D

 Ő csak szimplán jól érezte magát :)

 Freedom :)

 Chillin :)

Sunshine