Előző irományomat úgy fejeztem be, hogy egy szebb napra ébredtem... ez egészen estig működött is, délután kicsit csavarogtam, mivel vasárnap volt, és másnap meló, így nem túl későn értem haza.. Azaz a megszokottnál korábban, talán 1/2 9 körül.. A ház üres volt, J. sürgött-forgott a konyhában, és közölte, hogy H. az ügyeleten van az ikrekkel... a héten már betegeskedtek, Ashley csúnyán köhögött stb.. Akkor még nem tűnt vészesnek a dolog, csak vártuk a hívást, hogy bent kell-e maradniuk éjszakára, vagy mi fog történni.. Közben segítettem Johnnak megcsinálni a lányok kajáját.. Majd megcsörrent host apuka telefonja, hogy miket készítsünk össze, maradni kell.. :( Kérdezte John, hogy bemegyek-e vele a kórházba, persze igennel feleltem.. 10 óra után kicsivel indulhattunk el, én vezettem, a hangulat szomorkás volt útközben.. Megérkeztünk Charlotteba, Heather a kórház előtt volt az ikrekkel, könnyeivel küszködött.. Az információs pultnál regisztráltak, és kaptunk látogató kártyát.. elég komoly kis rendszer működik.. Nagy nehezen, de eljutottunk a megfelelő emeletre, pedig az információs hölgy kísért minket, de úgy tűnt, mintha életében nem járt volna az épületben, J. már kissé feszült volt... Mikor helyben voltunk, "berendezkedtünk" a kórterembe... A lányok persze a betegségnek köszönhetően nyűgösek voltak.. Éjjel 1/2 2 körül érhettünk haza.. John ideges volt, mert pont hétfőtől kezdve másik városban kell dolgoznia egy bizonyos ideig, ami azt jelenti, hogy hétfőtől csütörtökig nincs itthon.. Nagyon nem tudta, hogy mit csináljon, elmenjen vagy ne, nagyon nem akart, de fontos blablabla.. Nagy volt a dilemma.. Bíztunk abban, hogy csak 1 éjszakára maradnak bent az ikrek megfigyelésre, és hétfőn jöhetnek is haza.. Reggel felkeltem, a ház kongott az ürességtől, John végül elment dolgozni... Heather üzent, hogy sajnos maradniuk kell, de jön haza pár cuccért.. Hazaért, szegény nagyon fáradt volt, egész éjszaka nem aludt, a lányokat levette a lábukról a betegség, így ők sem.. Nekem pont aznap kezdődött a suli English Conversation II., Heather mondta, hogy menjek vissza vele, így az ikreket is meg tudom látogatni, örülnének nekem :), és onnan menjek suliba, kb. 5 perc.. 2-2,5 órát lehettem a kórházban, nagyon rossz volt így látni szegénykéimet, a fájdalom az arcukra volt írva..
Eltelt 1,5 hét suli nélkül, hát elrepült.. Semmi nem változott, azon kívül, hogy páran kimaradtak ebből a kurzusból, és lett 2 új osztálytárs, egy francia lány, aki szintén au pair, és egy japán csaj, összesen 10-en kezdtük el a Conversation II. kurzust. Mikor vége lett az órának, szakadt az eső, de tényleg ömlött, sikerült szerencsésen eláznom, amit másnapra meg is éreztem, mert hangom nem volt, a torkom pedig nagyon fájt. Vártam Heather üzenetét, bízva, hogy hazajöhetnek.. Hát sajnos nem, de írt, hogy be tudok menni látogatni.. Összeszedtem pár cuccot, csináltam Heathernek kaját, és gooo.. Hang nélkül, taknyosan.. Mikor megérkeztem a kórházba, tudatosult, hogy a látogató kártyámat otthon felejtettem... Oh, jeee.. De szerencsére egy normális nőci volt az információban, elmondtam, hogy mi a bajom, és kaptam másikat :) Kicsit féltem, hogy mit fognak szólni, hogy betegen ott vagyok.. Hát ez a nap szörnyű volt bent.. Persze már a kórház eleve lehangoló, de talán a mai nap voltak a legrosszabbul a lányok.. Az orrukba csövet tuszkoltak, hogy leszívják a cuccot, hát ez kegyetlen volt.. Potyogtak a könnyeim, miközben fogtam le őket, az ápoló pasi csak nézett, hogy mi bajom van... Borzalmas volt, alig tudtam abbahagyni a sírást, Heatherrel együtt.. Volt mikor elaludtak, akkor volt kicsi pihi, host anyuka is nagyon kimerült volt, engem is a betegség húzott magával.. Este 1/2 9 körül meglepiből betoppant John.. Heather pont Saraht tette tisztába, nem vett tudomást arról, hogy valaki köszönt, nem is látta, hogy ki az.. majd John megint köszönt, akkor Heather is visszaköszönt, majd hátranézett, visszafordult Sarahoz, utána megint hátra, és elkezdett sírni.. Hirtelen fel sem fogta először, hogy Johnt látta.. Megható volt, de tényleg, jó látni, hogy mennyire szeretik egymást :). J. hozott nekünk vacsorát, ami igazán jólesett, mert elég éhes voltam már akkorra.. 9 körül jöttem el, host apuka bent maradt Heatherrel éjszakára a kórházban... Nem vagyok félős, de ez volt a második éjszakám egyedül, Amerikában, ebben a nagy házban, jobbnak láttam nyitott szobaajtónál aludni.. :) Szerdán mikor felkeltem, elég rosszul voltam, írtam Johnnak, hogy mi a helyzet, tudnak-e valamit, és mire van szükségük, mit vigyek be.. Írta, hogy reméli, hogy estére hazajöhetnek, maradjak itthon, pihenjek, nem kell semmi, feleslegesen lennénk hárman a kórházban.. Őszintén, kicsit örültem neki, mert elég ramatyul éreztem magam, gondolkoztam, hogy este menjek-e suliba vagy sem.. Majd Gabi küldött egy üzenetet, hogy nem tudok-e hamarabb bemenni kicsit, ihatnánk egy kávét.. Összeszedtem magam, hogy kicsit kimozduljak, John még épp időben küldte az smst, hogy csináljam már meg a lányok üvegjeit másnapra, mert este jöhetnek haza :). Gyorsan összedobtam a tápszeres üvegeket, aztán go, persze akkora volt a forgalom, hogy 6-ra érkeztem meg, az óra pedig 6:30-kor kezdődik :D, de azért egy forró csoki belefért.. :) Mikor suliból hazaértem, akkor már mindenki itthon volt, a lányok aludtak, a szülők kimerültek voltak.. Na és eljött a másnap, ezt a napot szívesen kitörölném az ittlétemből.. a legborzalmasabb nap volt, mialatt itt vagyok.. Az ikrek nem voltak még teljesen egészségesek, küzdöttek az RSV vírussal, na és az én betegségem is a tetőfokán volt.. Üvöltöttek egész nap, én velük együtt sírtam, nem bírtam már.. Azt mondogattam nekik, hogy haza akarok menni anyukámhoz (persze magyarul, nehogy beköpjenek :D) :D :D, mint valami óvodás kisgyerek! Tényleg úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, éreztem, hogy lázas vagyok.. John besegített az etetésnél, látta, hogy nem vagyok jól, hallották ők is, hogy a lányok egész nap sírtak, majd host apuka kérdezte, hogy ki akarok ugrani az ablakon :D? Ez vicces volt, de tényleg csak az ágyamra tudtam gondolni, semmi másra.. Végeztem, kértem lázmérőt, persze, hogy tiszta láz voltam.. lefeküdtem aludni, röpke 3 órát szundítottam.. Másnapra jobban éreztem magam, tiszta víz volt minden, úgy ébredtem.. Fúúú, hát tényleg azt a csütörtöki napot nem kívánom senkinek, remélem több ilyen, sőt hasonló nap sem lesz... Szépen lassan, de szerencsére a lányok is javulgattak :), és egy szebb hétnek néztünk elébe :)!
Látogató kártya, amiből sikerült kettőt beszereznem :D, az egyik jó lesz szerintem valamelyik börtönbe a kép alapján :D
"Meg akarok gyógyulni!!"
Sarah küzd!
Ashely - Egy kis pihi!
:(
Kis betegeim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése