Perfect weekend

Sziasztok!

Már most szólok, hogy nagyon el fogok veszni a részletekben, nevekben stb, mire a lényeghez fogok érni :), szóval ha uncsinak találod, bocsi, akkor ne olvasd végig :) :P! Huh, hol is kezdjem, olyan sokminden van a fejemben.. A héten eldöntöttem (02.11-02.17.-i hét), hogy mostmár elég idő eltelt ahhoz, hogy tényleg kimozduljak a hétvégén, ne csak a szokásos shoppingos körúttal teljenek a szabadnapok. A New York-i tréningről összesen 4-en jöttünk North Carolinába, a másik 3 lány távol lakik Charlottetól, mivel én sem ismerem még a várost, ezért úgy döntöttem, hogy összeszedem a bandát, és fedezzük fel együtt, hogy mit rejt a city. Írtam Annanak (lengyel), hogy mit szólna az ötlethez, tetszett neki :). Ezt követően felkerestem Romit (mexikói), érdeklődött, hogy mit hogyan gondolok stb. Majd szóvá tette, hogy még van Yeshira (dél-afrikai), őszinte leszek, ő annyira nem szimpi, de persze ne hagyjuk ki, mondtam Rominak, hogy írjon neki. Majd a mexikói leányzó utána nézett, hogy hogyan tudna jönni busszal, és mivel drágának találta, és most nincs igazán pénze, úgy döntött, hogy kihagyja, majd máskor összehozzuk. Írtam Annának, hogy ettől függetlenül a mi "randink" áll-e, a válasz, hogy persze. Azt hiszem keddi nap volt, mikor felvettem velük a kapcsolatot. Teltek a napok, közben ugye elkezdtünk Gabival üzengetni, neki sem volt túl sok programja hétvégére. Péntek este volt, és még a lengyel lány nem írt, hogy hogyan lesz a hétvége, pedig elméletileg úgy volt, hogy szombaton délelőtt érkezik Charlotteba. Este üzentem neki, hogy mi a terv, mire a válasz az volt, hogy jaaa, bocsi, vasárnap megyek Charlotteba ROMIÉKKAL (akinek ugye nincs pénze), a szemem kicsit tágra nyílt, hogy mi van??!! Írtam is neki, hogy érdekes, mert nekem a mexikói leányzó money-ra hivatkozott, hogy nem tud jönni. Majd válaszolt is Anna, hogy igen, de 5-en jönnek autóval, így ugye olcsóbb (Anna, Romi, Yeshira és még két másik au pair, akiket én nem ismerek).. és elküldte a számát, hogy majd értekezünk, és akkor vasárnap találkozunk! Hát nekem már abszolút nem volt az egészhez kedvem, főleg, hogy Romi eltitkolta, hogy jönnek, mert ő nem szólt nekem. Szombatra így Gabival szerveztünk egy kis közös programot, mert az ő hétvégéi sem eseménydúsak, sőt szegény még autót sem tud használni, ami nélkül itt tényleg meg van halva az ember.. Egész délelőtt vártam, hogy Gabi szóljon, mert neki is lett volna más programja a délelőtt folyamán, de lemondták. Így mikor kaptam az üzenetet, hogy ráér, összekészültem, és goooo :). Mivel most használtam először saját célra az autót, letisztáztam a családdal, hogy akkor hogy is működik ez?! Nekik is új a dolog, ezért írtak az LC-nek, hogy adjon egy kis segítséget, hogy máshol mi a szokás. Arra jutottunk, hogy fel kell írnom az óraállást, hogy mennyi mérfölddel indultam, és mennyivel értem haza. John kikísért a kocsihoz, megnézte a postaládát, és megkaptam a SS cardomat :) :), utána útnak indultam! Imádott telefonomnak köszönhetően bepötyögtem a címet, és mentem, amerre irányított, persze útközben megálltam mekizni, mert éhes voltam, és a jegeskávét is megkívántam :), szóval tettem egy kis kitérőt :). Kb. 40 perc alatt Gabihoz értem, félúton hatalmas havazás kapott el.. Csodálkoztam is, mert itthon még semmi jele nem volt, hogy ilyen idő lesz. Mikor megérkeztem, Gabiék ablakából néztük a havazást, és mondtam, hogy huh, milyen szörnyű idő van stb, de ők csak gyönyörködtek.. Kimentünk fényképet készíteni, nem nagyon tudtam mire vélni ezt a csodálkozást, mire kiderült, hogy Gabi most látott életében először havat :) :) :), no meg akiknél lakik, ott volt egy idősebb hölgy is, és ő se látott eddig még :) :)! Mikor véget ért a csodálkozás, akkor Gabival elkezdtünk tanakodni, hogy mit is kellene csinálni. Nagy nehezen a mozi mellett döntöttünk, ami 7:40pm-kor kezdődött, a cím pedig Identity Thief (Személyiségtolvaj). Azt terveztük, hogy mozi után keresünk valami hangulatos pubot, Gabi sem volt még sehol, mióta itt van, ő január 23-án érkezett. Na de a havazásnak köszönhetően host dad küldte a képeket, sms, fb-ra postolt, hogy mennyi baleset van stb., legyek óvatos.. Nem sűrű dolog itt a havazás, mintha 2 méteres hó esett volna, kb. úgy csináltak. Tény, hogy folyamatosan esett, de azért én nem estem kétségbe, otthon durvább havazások vannak. Időben elindultunk, hogy kényelmesen odaérjünk, a sok információnak köszönhetően, ki tudja tényleg, hogy mi vár ránk az úton. Semmi kétség, hogy adtunk időt magunknak, mert 1,5 órával korábban megérkeztünk, pedig nem 2 perc volt az út, és nem is 220-al mentem, csak 200-al :D :D :D. A mozit egy bevásárlóközpontban tudtam elképzelni, mint ahogy otthon van, de csalódásunkra, csak a mozi volt ott egymagában :O :O... Tanakodtunk, hogy mit csináljunk, azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk, bolyongjunk, vagy várjunk ott. Mire okos kis fejemből kipattant, hogy háhááá, kezdődik hamarabb is film, így megvettük a 6:55pm-kor kezdődő movie-ra a jegyet :), kezdésig volt 25 percünk :). Hostékat kb. minden percemről tájékoztattam, hogy mire hazaérek, nehogy megőszüljenek aggodalmukban :P. A film jó volt, vicces, de azért jobb lett volna magyarul :D :D :D! Mozi után úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, nem ilyen időben fogunk felfedező túrát tenni. Kitettem Gabit, közben én is bementem vele kicsit, mert a telefonom merülőben volt, és nem igazán tartottam volna jó ötletnek, ha az autópályán félúton megadja magát, és nem érek haza :). Szóval töltöttem kicsit, és útnak indultam, kb. éjfél lehetett mikor megérkeztem, már mindenki aludt. Közben képzeljétek, Romitól kaptam üzenetet, hogy másnap jönnek Charlotteba, és hogy találkozzunk. Úgy voltam, hogy nem duzzogok, mivel szóltak, így a haragom elszállt :). Gabinak is megemlítettem, hogy csatlakozzon, ha van kedve, de mondta, hogy nem tudja, hogy be tud-e jönni Charlotteba. Vasárnap reggel arra keltem, hogy G. üzent, hogy velünk tartana, ha el tudnék érte menni, és kifizeti az üzemanyagot. Írtam neki, hogy persze, megyek érte. Majd a többiek és jelezték, hogy 9 körül a városban vannak, hol érdemes parkolni, mit érdemes megnézni stb., amire persze én készségesen reagáltam. Nagy nehezen elkészültem, kicsit féltem elkérni a kocsit, mert az időjárás ezen a napon sem volt a legjobb, de legalább már nem esett a hó. Majd összeszedtem minden bátorságomat, megkérdeztem, hogy mit érdemes Charlotteban megnézni, ezáltal tudhatták, hogy valahova készülök :D, mondtam, hogy találkozni fogok a New Yorkban megismert au pairekkel. Mivel nagyon hideg volt, így a városnézős programokat kihagytuk, majd John ajánlott egy jó alkalmazást, amit letöltöttem a telómra, ami annyit takar, hogy ahol éppen vagyok, kidobja a közeli éttermeket, szórakozóhelyeket, további lehetőségeket :). Elindultam, felvettem Gabit, majd irány Charlotte. Úgy gondoltam, hogy a suli parkolójában letesszük a kocsit, mert oda van parkolójegyem, és onnan majd gyalog elindulunk valamerre. Mivel messzinek találtuk a központot, így úgy döntöttünk, hogy keresünk valami közelebbi parkolót. Nem szeretek úgy közlekedni, mikor nem ismerem a helyet, és csak megyek, de azt sem tudom hogy merre, és közben azt sem tudom, hogy hol vagyok.. Tudjátok, akiket otthon ledudálnak az utakról, mert bénáznak, na itt én is így éreztem magam :D, de dudaszót nem hallottam szerencsére :D. Végül csak sikerült találni egy helyet, de ha most kellene eljutnom oda, bajban lennék :D. Írtam a többieknek, hogy merre vannak, Annat hívtam is. Nagy nehezen visszahívott, ők a NASCAR-ban voltak, ilyen autós valami, ami engem nem igazán vonzott, mondta Anna, ha végeznek, akkor írnak. Addig mi kerestünk egy Starbucksot, mert annyira hideg volt, hogy muszáj volt valahova behúzódni, és felmelegedni kicsit, forrócsoki kíséretében. Szegény Gabi ki is volt akadva az időjáráson, mivel Costa Ricaban mindig meleg van, nincs ő ehhez hozzászokva, ami az öltözékén is látszott. Én nagykabátban, kesztyűben, sálban, ő pedig valami blézer szerűségben, hát tényleg rossz volt ránézni. A többiek nem igazán jelezték, hogy mi van, üzentem nekik, hogy mi elmegyünk egy bevásárlóközpontba, ahol legalább tudunk nézelődni, meg az idő is jó, jöjjenek oda, vagy találkozzunk valahol, ha végeztek.. Itt már kezdett gyanús lenni a dolog. Megcéloztuk a South Mallt, ami tényleg egy hatalmas bevásárlóközpont, nem is tudom mihez hasonlítani. Mivel én aznap még nem ettem, és igencsak délután volt, így úgy döntöttünk, hogy harapunk valamit, az olasz pizza mellett döntöttünk. Egy szelet pizzát és fél liter colát ittam 7 dolcsiért, hát nem mondanám, hogy hűűű, de olcsó.. Itt már kezdett jobb kedvünk lenni, mert ruhaboltok tömkelege, igazi csajos délutánnak néztünk elébe :). Rengeteg üzletet végigjártunk, jobbnál jobb ruhák, amerikai világ :). Gabi már vásárolgatott is, én is felpróbáltam egy csodaszép ruhát, de sokalltam, így nem vettem meg, de utána csak azon járt az eszem :). Fél 5-kor jött az sms a jómadaraktól, azaz Annától, hogy nagyon fáradtak vagyunk, így mi megyünk haza, majd máskor találkozunk!! Hahahahahahahahahaha :), valahogy éreztem! Erre nem igazán tudtam, és nem is akartam mit írni! A legközelebbi időpontról szerintem nem fogtok olvasni :D :). Gabival jól kiröhögtük őket, de az az isteni szerencse, hogy ő legalább velem volt, és jól éreztem magam! Akkor estem volna igazán pofára, ha miattuk bemegyek, egyedül vagyok, és akkor közlik, hogy sorry, majd máskor... Nem estünk kétségbe, tovább nézelődtünk:). Már rosszul éreztem magam, hogy Gabi megvette amit akart, én sem szeretnék üres kézzel hazamenni, szóval nekem kezdtünk el kutakodni, de semmi konkrét nem volt, hogy mit, csak az a bizonyos VALAMIT vennem kell :D, muszáj :D, de az álomruha folyamatosan a szemem előtt lebegett :)! Majd megtaláltam annak a hasonmását, fele pénzecskéért, és még egy csudiszépet talált nekem Gabi. Felpróbálva mindkettőt, nem tudtam dönteni, így belegondoltam, hogy ugyanannyiért, mint az első ruha volt, kettőt tudok venni, szemet hunytam, és irány a kassza! :) :) A mosolyt nem lehetett letörölni az arcomról :). Már nagyon fáradtak voltunk, de a közelünkben volt a Cheesecake Factory, viszont amikor voltam, az is vasárnap volt, és kb. 45 percet kellett várni szabad asztalra, szóval úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk, inkább a mekiben iszunk egy jegeskávét, és irány haza. Gabit tettem ki, egyből kérdezte is, hogy akkor mennyi az üzemagyag, amit én sem tudtam megmondani, így írtam Johnnak, hogy akkor ezt most hogy számoljuk. LC azt írta, hogy 1 mérföld 51 cent, de ők ezt soknak találják, úgy gondolják, hogy 30-40 között lehet, ezért legyen 35 cent. Gabitól 15$ kértem. Hazaértem, felírtam az óraállást, és hát megdöbbenve láttam, hogy a hétvége alatt sikerült 243 mérföldet elkocsikázni, ami majdnem 400 km, és 85$!!! A szemem százszorosára nőtt, hogy hát húúúúúú.. Másnap leballagtam, és hát nem túl jó szívvel, de rendeztem a piszkos anyagiakat! Hát így telt ez a kis hétvégém, jól éreztem magam, vasárnap este annyira fáradt voltam, hogy a lábaimat nem éreztem :), ágynak dőltem, mert másnap reggel meló!!! 

Bocsi, ha részletes vagyok, de akit nem érdekel, az úgysem olvassa! ;)

Hamarosan folytatás! :)

 Gabival a hóesésben :)

 Meki=Big Mac

 A filmből egy részlet :D

 Álomruha I.

Álomruha II.