Január 22-25.

Hát ismét itt.. :) Ma délután (péntek) 4:30 pm-kor végeztem, aludtam egyet, most pedig nem vagyok álmos, így úgy döntöttem, hogy megírom az e héten történteket, és akkor teljesen utolértem magam :)! Remélem büszkék vagytok rám :D :D! Szóval.. Hol is hagytam abba? Áhá, a "meeting"-nél.. Annyit asszem kifelejtettem, hogy kaptam a családtól egy kis útbaigazítás a gyerkőcökkel kapcsolatban, ami annyit jelentett, hogy elmondták, ha leteszem őket aludni, és sírnak, nem kell rögtön rohanni, hagyjam, maximum 15-20 percig nyöszörögnek, utána elalszanak. Minden alvásidőnél megvan, hogy kb. mennyit kell aludniuk. Kaptam is tőlük egy könyvet, hogy olvassam, nagyon az írott szó szerint haladnak az ikrek fejlődésében. Ha esetleg a délelőtti alávásnál kb. másfél óra után felsírnak,  ami eredetileg 3,5-4 órát jelent, akkor nem kell rohanni, mert visszaalszanak. Minden pihenésnek megvan a maga intervalluma. Kedden ezt a módszert alkalmaztam, és tényleg bevált. Általában 8:30-kor kezdek, akkor felkeltem a manókat, tisztába teszem, megetetem őket, azért hozzáteszem, hogy egyszerre a két bébi szájából lógó cumisüveget nem túl kényelmes tartani.. Főleg, hogy Ashley szeret huncutkodni, és a nyelvével köpködi ki a "finom" kis tápszert, Sarah ezalatt már régen végzett, sőt szerintem a testvére adagját is be tudná falni :D! Reggelit követően jön a nagy pihenés, az említett 3,5-4 óra, ezalatt én bármit csinálhatok. Elég soknak tűnik ez az idő, de gyorsan eltelik. Ez idő alatt elmosom a lányok "ételes bödönjeit", kimosom a ruhájukat, ha éppen szükséges, kipakolok a mosogatógépből, éppen amit jónak látok, azt megcsinálom. Mikor letelt a 'nap time', akkor ismétlés.. pelenkacsere, "incsifincsi' hamma.. Sarah megviccelt, mert cseréltem a pelust, mialatt kivettem a koszosat, és tettem volna oda a tisztát, addig ő szépen pisilt egyet a pelenkázóra... :O :D Elintézte nekem, hogy aznap is mossak egy adagot! :) Közben vigyorgott, mintha tudná, hogy most kiszúrt velem! Cuki volt, én is jót nevettem! Evés után egy kis játszás, de mivel tele a pocak, így gyorsan elálmosodnak :D! Elég jó dolgom van, nem??!! Bár nem lesz ez mindig így, de most azért tetszik :).  Persze mikor egyszerre sírnak, azt nem túlságosan szeretem, vagy mikor éppen az egyik pont elalszik, a másik rákezd az "éneklésre", akkor a kis álomszuszékom megijed, és akkor együtt nyomja a zenekar a nótát.. :D  5:30-ig dolgoztam, nem volt egy fárasztó nap. Szerda szinte pont ugyanilyen volt, annyi különbséggel, hogy este 7-kor jött a LC (local coordinator), akiről már írtam, hogy egy rendkívül kedves nő. Nem túlságosan vártam a találkozót, gondolom kitaláljátok miért... hát igen, az angol miatt :D! Aki olvas, biztos teljesen hülyének néz, hogy mit rinyálok itt a nyelvtudáson, és hogy én vállaltam, ezt előre tudhattam volna stb.. igaza is van, de nem tehetek róla, hogy ez kicsit lehúz. Én meg magamat húzom le előttetek, hogy úgy csinálok, mintha nem tudnék angolul.. Ez nem így van, otthon tanítottam is angolt általános iskolásoknak, amit imádtam csinálni, és jól is ment, láttam a lurkóknál a pozitív eredményeket! Persze azért ne hasonlítsuk össze az általános iskolás anyagot, és azt, ha valaki belecsöppen egy másik életbe.. A legszörnyűbb az, ha az ember nem használja azt a fránya idegen nyelvet, akkor mennyit felejt!!!!!! Ez a legelkeserítőbb!!! Középsuliban is nagyon-nagyon jól ment az angol, viszont az egyetem alatt egyre halványabb lett az addig megszerzett tudás :(! Mindegy, nem adom fel, jó úton haladok a célom eléréséhez! Viszont mindenki jó tanácsként fogadja el, hogy gyakorolja a megtanult idegen nyelvet, hogy ne felejtődhessen el soha!!!! Hát eléggé elkanyarodtam a témától... szóval szerda estére vártuk a LC-t. Nem voltam túl jó passzban, feljöttem a szobámba, akkor éreztem először, hogy tiszta könny a szemem, és szívem szerint sírnék! Kihangsúlyozom, hogy nem azért, mert honvágyam van, van ne érezném jól magam... Már annyira bebeszéltem magamnak, hogy nem tudok angolul, hogy szinte el is hiszem.. Megérkezett LC, persze mosolyogva és boldogan! Én éppen a teámat készítettem, a gyomrom borsónyi nagyságú.. Egyébként tök jó, hogy tanári diplomám van, és kb. ha meg kell szólalnom a rosszullét kerülget :D :D :D.. Ohhhh, jeeee!!! Jól összehoztam, ügyes lány vagyok én :D :D! 

Koordinátorom kényelembe helyezte magát, az asztal köré ültünk, és jött a "vallatás". Hihetetlen, hogy mennyire kedves ez a nő, öröm ránézni, annyira sugárzik, emellett még jófej is! Persze kérdezte, hogy minden rendben van-e, de lényegében nem tudom, hogy minek kellett ez a látogatás, mert olyan dolgokról beszélt, amit a tréningen a szánkba rágtak, vagy éppen a tájékoztató füzetben olvastam róla... Persze a család szabályait is elmondta, gondolom ők is hallották már vagy 100x! Na mindegy, jó hangulatot csinált, a host family-m pedig magasztalt neki, csak irultam-pirultam, jókat nevettünk! Szóval ahogy lenni szokott, amennyire nem vártam, annyira jól sikerült, kb. 1 órát volt itt. Februárban lesz a következő cluster meetingem a többi au pairrel, ami a híres cheesecake factory-ban lesz tartva, már várom :)!

Csütörtökön eljött a nap, amikor teljesen egyedül voltam a házban a lányokkal, a két kutyával, és a hallal :D :D :D! Most 7:30-kor kezdtem, úgy volt, hogy 4:30-ig melózom, de reggel mondta Heather, hogy 5:30-ig kellene lennem, és pénteken akkor 5:30 helyett 4:30-ig.. Huh, remélem tudtok követni, kicsit sok lett az adat, bocsi :D! Nekem aztán teljesen mindegy hogy dolgozom, nem kellett semmilyen programot kihúzni emiatt a naptáramból :D :D! Reggel torokfájással ébredtem, ohhhh, jeeee... Egész nap teát ittam, és C-vitamint ettem (Köszi Heni a tanácsot, el is felejtettem, hogy hoztam magammal :D <3). Jól aludtak az ikrek, nem is akartam őket felkelteni, de 1:30-kor megérkezett host mom, mert ugye nem felejtettétek el, hogy ma szuriiiiiiiii :(! Szóval direkt nem akartam őket felébreszteni, hogy ne legyenek nyűgösek, viszont a dokihoz 2:20 pm-re kellett menni, és még nem ettek.. Kicsit rosszul éreztem magam, mert Heather azt hitte, hogy megetettem már őket, és indulhatunk.. :S Hát gyors üzemmódba váltottunk, 2 pm-kor el is tudtunk indulni, kocsival kb. 5 perc alatt a rendelőben voltunk. Huh, de nem vártam ezt a napot.. :( Mivel már említettem, hogy Ashley szeret szórakozni etetés közben, így természetesen ő nem evett itthon normálisan, ezért a maradékot elvittük magunkkal, és a rendelőben elnyammnyogta. Kicsit vártunk, majd mi következtünk... Fúúú, már az ottani szagtól is rosszul vagyok.. Meg-, és lemérték őket, megvizsgálták stb.. Elég sokára, de megérkeztek az injekciós tűk 2-2 fejenként... :( Ashley elaludt a kezemben, gondoltam nagyon jó lesz szegénykémnek, ha egy szúrásra fog ébredni.. Most is Sarah volt az első, mint korábban.. valahogy nem olyan volt, mint a múlt heti.. szerintem lelkiekben már erre gyúrtam, meg ők is :D :D.. Most pedig kettőt kapott, felsírt, de nem tartott sokáig.. Ashleynél kicsit tovább tartott a fájdalom, de nem volt vészes.. És éljen, nekem most nem potyogtak a könnyeim :D!!! Két órahosszán keresztül voltunk a dokinál, őszintén, vártam, hogy leteljen a munkaidőm, mert nagyon féltem, hogy nem fogok velük bírni a nyűgösség miatt. Hazafele úton elaludtak, mikor megérkeztünk, nem tudom minek, de kivettük őket a hordozható gyerekülésből... ne gondoljátok, hogy felkeltek, áhhh... Heathernek el kellett mennie, és jött a felváltva sírás... Persze, hogy ilyenkor nem akart telni az idő.. No de nem panaszkodom, mert közel sem volt olyan vészes, mint a múlt heti injekciós mizéria. 

Este Heatherrel bementünk Charlotte-ba, hogy tanulmányozzam az útvonalat a suli miatt, hiszen jövő héten hétfőn kezdek :O :O!!!! Lemértük, hogy időben mennyi, bár elég nagy volt a forgalom.. Oda ő vezetett, vissza én. Hát nem a legegyszerűbb az útvonal, de nagyon próbáltam memorizálni, na és hétvégén úgyis megyünk még tanulmányi útra :D. Meg persze az okos telefonok mindenre képesek, szóval eltévedni csak nem fogok.. Ha meg igen, akkor így jártam :D! Említettem, hogy fájt a torkom, hát estére kicsit javult.. A családból mindenkinek fájt, szóval tök jó.. De olyan aranyosak, mert úgy aggódnak értem.. folyamatosan kérdezték, hogy hogy vagyok, este  mikor jöttem fel alváshoz készülni, John a kezembe nyomott csomó c-vitaminos cukorkát. Ezek apró gesztusok, de annyira jól tudnak esni!!! Jaa, és amit elfelejtettem, hogy még a legelső bevásárlás alkalmával, ugye kérdezték, hogy mire van szükségem bla-bla-bla.. vettünk leveseket, teát stb.. A torkom miatt egész nap teáztam, és este megkérdezte John, hogy ihat-e a teámból!!! Mire felfogtam a kérdést, hogy ez most komoly????? Ők vettek nekem teát, és megkérdezi, hogy ihat-e belőle??????????????? :O :O Rendkívül kedves emberek!!!! 

Péntek szintén 7:30-as kezdés, egyedül az ikrekkel és az állatokkal :D :D! (Az első kérdés a szülőktől persze a torkom állapota felőli érdeklődés volt :$, ami jelentem, hogy jól van :)) Nagyon jó dolgom volt, 9-kor keltek a csajok, ettek, visszatettem őket, 10-kor elaludtak, és egészen 2:45 pm-ig, ismétlem 2:45 pm-ig aludtak :O :O :O!! Már kezdtem aggódni, és ígyis én keltettem őket, mert gondoltam, hogy nem ártana enniük!! Lehet még most is aludnának :D :D??!! Nagyon jó nap volt, nyugisak és kis cukorkák voltak!!! Annyira imádom őket!!!  Mivel korábban végeztem, feljöttem, lefeküdtem aludni kicsit, majd este vacsi! Elkezdtünk nézni egy filmet, de annyira nem volt érdekes, így feljöttem, és most itt tartok, hogy írom a beszámolómat nektek, ami elég hosszúra sikerült.. :O!

Összegezve: még mindig a legszerencsésebb au pairnek érzem magam :)!!!! Imádok itt lenni, imádom a host family-t!! Ne nézzetek hülyének, de már azon agyalok, hogy mennyire szerencsés lesz a következő au pair :D :D! Kellett nekem ez a környezetváltozás, mintha kicsit kicseréltek volna! Teljesen nyugodt vagyok, egyszer sem voltam még fapofa, sokat nevetek.!!! Szuper minden!! Remélem fél év múlva is pont ugyanilyen pozitív bejegyzéseket fogok írni :)!!! Tény, hogy New York volt az álmom, oda szerettem volna menni au pairnek!! De pont olvastam egy blogot, aki New Yorkhoz közel lakott lány, viszont a fogadó családjától szinte menekült, a kaját magának vette!!! Nem volt eddig olyan alkalom, hogy ne szóltak volna, hogy menjek, és vacsizzak velük!! Inkább legyen egy ilyen host családom, hisz velük élek 1 (vagy 2?! :D) éven keresztül, New Yorkba pedig bármikor elmehetek! Egy idő után az is ugyanolyan lenne, mint mikor Pestre költöztem, belecsöppentem a nagyvárosba! Az elején felfedeztem, élveztem, utána ott éltem, és minden nap ugyanolyan volt. Na jó, ez azért hülye hasonlat volt :D :D!! Pest és New York, majdnem ugyanaz tényleg :D :D! A lényeg, hogy csöppet sem bánom, hogy ide jöttem, NYC megvár, és menni is fogok, amikor tehetem :)! 

Nem akarok besavanyodni, de most még jólesik itt lenni, pihenni, nem menni sehova.. Nem azt mondom, hogy nem lenne jó, ha lenne itt már ismerős, és kicsit beszélgetni, beülni valahova, felfedezni, hogy hol is vagyok.. De ennek is eljön az ideje, nem sürgetem!! Lesz még rá elég alkalmam, hogy ezt megtegyem :)!

Na mostmár lőjetek le, elég hosszúra sikeredett ez a "kis" bejegyzés!!!

Pápá mindenkinek, jót ne halljak rólatok!!!!!

Pusszantás New Yorkból... őőőő, Charlotteból! :D :D :D