Először is ne haragudjatok, hogy nem jelentkeztem, de huh.. hát zsúfoltak voltak a napjaim.. Szóval, hol is tartottam?! Jaaa, megérkeztem a New Yorker hotelba.. :) Egy mexikói lánnyal kerültem egy szobába, nagyon kedves, barátságos lány. Mivel hétfő este a kis kalandos utam után hulla voltam, így csak egy ágyra vágytam. Dobtam egy gyors tusit, majd kidőltem, másnap 8:20-ra készen kellett lennem. Persze a helyzetjelentést leadtam az otthoniaknak, hogy minden rendben volt, így elég későn kerültem ágyba.. No, de nem is ez a lényeg. Másnap a hotelben található étteremben megreggeliztünk, és elkezdődött a tréning. Kb. 25-en voltunk, abból 3 fiú :) :). Bemutatkozás, név, ki honnan jött, és hova tart :). Majd egy általános tájékoztató a tréningről. Nagyon jól kezdődött, mert Kate (az előadó), nagyon érthetően, tisztán beszélt angolul, így szinte mindent értettem, büszke voltam magamra.. Na de ez nem sokáig tartott, mert ebéd után, egy másik előadó érkezett, aki a továbbiakban tartotta az oktatást. Hát itt kezdett romokba omlani, ami reggel még kártyavárként üzemelt, hogy büszke voltam az angol tudásomra.. Majd megkezdődött a csoportos foglalkozás, angolul beszélés.. Ekkor kezdtem rosszul érezni magam.. A többség folyamatosan beszélt angolul, az állam leesett, hogy mindenki perfekten nyomja ezt a nyelvet.. Feltettem magamnak a kérdést, hogy én mit keresek itt, és hogy választhatott engem ki a család?? :O Pocsékul éreztem magam.. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy ők sem helyesen beszélnek, csak marhára nem érdekli őket, és meg mernek szólalni, "fossák" a szót.. nálam itt a hiba.. folyamatosan a nyelvtanon gondolkozom, mivel az angol nyelvtanulásom során, ezt erőltették annyira.. másokat pedig nem érdekel, csak mondják, ahogyan gondolják, és igazuk van.. Hát nekem ez még most sem megy. Visszatérve a csoportos foglalkozásokra, itthon sem nagyon csíptem az ilyenfajta közös tevékenységeket, nemhogy egy teljesen idegen országban, idegen emberekkel, idegen nyelven! Nagyon nehéz volt számomra, hogy különböző helyekről érkeztünk ugyan, de a többségnek akadt azonos nyelvű pajtása, én pedig egyedül magyarként. A csoport többsége spanyolul beszélt.. Kedden vége lett a tréningnek, 16:15-kor elindultunk New Yorkot felfedezni, egy idegen vezető segítségével! New York egy életérzés!!! Leírhatatlan! Mikor azon a helyen jár az ember, amit addig csak a filmekben látott, és álmodott róla! Minden pontosan ugyanolyan! A fények városa, egyszerűen csodálatos!!! MINDENKINEK ajánlom!! :) Empire State, Central Park, Rockfeller, TIMES SQUARE!!!! Sajnos a Szabadságszoborhoz nem jutottunk el, mivel messze volt, és az idő is szorított, de az egy év alatt még mindenképp lesz lehetőségem megnézni! :) A túra alatt egy olasz étteremben pizzáztunk. Tartottunk vissza a hotelba, de mivel New York magával ragadott, így elvesztettem a többieket :D! Majd megláttam három, másik ilyen szerencsés lányt a csoportból, elmondhattuk, hogy We lost in NYC! :D :D De a tájékozódásomnak köszönhetően, mindenféle segítség nélkül visszataláltunk! Büszke voltam magamra! :) Majd következett a másnap, ugyanaz a felállás, 8:20-ra a teremben kellett lenni! Kezdtük az amerikai vezetési szokásokkal, utána jöttek a gyerkőcök napi rutinjai, csecsemőktől kezdve egészen iskolás korig! Hát sok információt kaptunk, és lefárasztott az egész napi koncentrálás.. Este ismét bevetettük magunkat az éjszakába, elmentünk kicsit nézelődni, Victoria Secret, H&M, GAP stb. Na és az áraktól sem voltam elájulva, mondjuk lehet, hogy nem pont New York belvárosában lévő üzletektől kellene csodát várnom..Nem a legjobban sikerült ez az este, egyedül éreztem magam. Az járt a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha ezt az élményt azokkal élhetném meg, akik igazán fontosak nekem.. Teljesen máshogy maradna meg az emlékezetemben. Nem baj, ami késik, az nem múlik :). Ismét hulla fáradtan estem ágyba. Csütörtökön ismét 8:20-kor beültünk az "iskolapadba" :D. Mikor csoportokat kellett alkotni, a hányingertől kezdve minden bajom volt.. Rosszabbul éreztem magam, mint egy vizsga előtt... :D Aki ismer, az tudja, hogy túlparázom a dolgokat, és a rosszulléttől kezdve minden jelen van olyankor. Borzalmas volt, az időt pedig mintha megállították volna, nem akart telni! Csak az járt a fejemben, hogy kellett ez nekem?? Nem ér ennyit! Haza akarok menni, közben a könnyeimmel küzdöttem! Az húzott, hogy minden kezdet nehéz, és szinte csak fiatalabbak voltak nálam, nehogy már ilyen gyenge legyek, és feladjam! Végigcsinálom, hisz eddig erről álmodtam!
Majd egy olyan feladat következett, hogy alkossunk csoportokat, ki milyen hónapban született, ismét csoportmunka, áááá... Nem is a közös munkával van bajom, hanem azzal, hogy tuti meg kell szólalni.. majd mikor a szeptemberben született pajtikat kerestem, hát rajtam kívül 1 volt a 25-ből!!!!!! :O :O Itt már azon gondolkoztam, hogy felmegyek a szobámba igazolatlan óra hiányában :D :D.. Hála Istennek nem beszédes feladat következett, gyakorlati dolgokat tanultunk, ezért kellett párokat alkotni. Eljött a várva várt 17:00 óra, VÉGE lett a tréningnek! I'm a survivor!! Kaptunk egy kis útravalót, hogy hogyan kell üdvözölni a fogadó családot, mit illik, mit nem, majd kiosztották mindenkinek a másnapi útvonalát, hogy mit-hogyan-merre (taxi, vonat, repülőjegy).. Megkönnyebbültem, hogy vége lett! Este összefogtunk páran, és irány a Times Square! Hát ez az este nagyon jóra sikerült! Persze, hogy így szokott lenni, mire menni kell, addigra kezdjük el élvezni az adott helyzetet! Öten voltunk, sokat nevettünk, felszabadultak voltunk, WE ENJOYED!! :)
Késő este értünk vissza a hotelba, összepakoltam a cuccaimat, mert másnap reggel hajnali 5-kor START!
A lényeg, ha nem lett volna a tréning, akkor másképp éltem volna meg New Yorkot! Mondjuk ígyis fantasztikus volt a "freetime" része, márcsak ha arra gondolok, hogy eljutottam az álomvárosomba!!! I <3 NEW YORK!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése