2013. január 7.

Eljött a várva várt nap, 2013. január 7-e.. Meglepő módon, de tudtam aludni. Előző nap leellenőriztem a bőröndömet, hogy biztos mindent elpakoltam-e, bár ez nem volt nehéz, mert mindösszesen 23 kg lehetett a poggyászom+10 kg a kézitáskám.. Nem gondoltam volna, de sikerült összepakolnom 1 évre, és mindössze 0,5 kg-val léptem túl a megadottakat. 9-kor elindultunk a reptérre, a forgalomnak köszönhetően már 10-re megérkeztünk. Mindaddig nem izgultam, ott viszont valami hihetetlen érzés tört rám. Feszült, ideges, nyugtalan voltam egyben. Talán ott kezdett valami tudatosulni bennem.. Láttam anyukám szomorú arcát, szemeiben a könnyet, és valahogy kínos csend volt körülöttem. 10:55-kor becsekkoltam, persze a kézipoggyászom nem fért bele a British Airways méretébe, de apukám megoldotta, átrendezte a táskámat, így sima ügy volt. Szerencsére az elsők között voltam aki becsekkolt, megkaptam New Yorkig a jegyet. Mivel ilyen hosszú útnak nézek elébe, ezáltal ablak mellé kértem, hogy lássak is valamit.. :) 12:55-kor indult a gépem, 11:45-kor bekövetkezett az "utolsó" ölelés. Kezdtem apukámmal, húgom, anyu, és Fanny. Nem volt egyszerű, a gyomromat egy borsó nagyságához tudnám hasonlítani, közben a könnyeim potyognak, így fájdalmas búcsút vettem a családomtól. Megtörtént a biztonsági ellenőrzés, minden rendben volt, bár a kezem majdnem leszakadt a táska súlyától.. Pontosan indultunk, minden az előírtak szerint történt. Londonban kellett átszállnom, ahol volt 5 óra szabadidőm, a gép 19:15-kor indult tovább. Így kihasználtam ezt az időt, kaptam az alkalmon, így öcsém kijött elém a reptérre, és elmentünk unokatestvéremékhez, így láthattam a kis manót, aki december 27-én megszületett. Nagyon jó döntés volt, hogy a nagy izgalmak közepette nem a reptéren várakoztam, hanem Vanessa feltöltött rengeteg energiával :), de sajnos elég gyorsan el is telt ez az idő. Majd Renivel elindultunk a Heathrowra, mivel a poggyászomat már Budapesten feladtam, azzal nem kellett foglalkoznom egészen New Yorkig. Minden rendben volt, mindaddig, míg Londonban a reptéren a kézipoggyászomat, amit apukám a lehető legjobban átformált, kipakoltatták..... Kicsit érdekes, hogy ugyanazok a dolgok voltak benne, mint ami Pesten, és amikor ott átmentem a biztonsági kapun semmi probléma nem volt, de Londonban igen.. A kozmetikumokat nem tettem kis átlátszó neylonba, ez volt a probléma.. Nekem kellett visszapakolni, hát megközelítőleg sem úgy tudtam, ahogy apu tette, így a bőröndöm kb. a háromszorosára nőtt, becipzározni is alig tudtam, a kezem pedig nem éreztem. Még soha nem voltam a Heathrown, de akkora, hogy pffff... nagyon szedtem a lábaimat, csak mentem és mentem, de nem láttam a végét, már a sírás kerülgetett, szakadt rólam a víz, a kezeim "letörtek", egyszóval nyűgös voltam.. Majd felszálltam az American Airlinesra, hát huh... még soha nem ültem ilyen gépen, "kicsit" más, mint a fapados járatok.. :D :D Boldogan keresem a helyemet, mire megtaláltam, kinéztem az ablakon, és egy marha nagy szárnyat láttam... Ohhhhh jeee, még jó, hogy ablak mellé kértem a jegyet, tény, hogy megkaptam, csak nem ilyen kilátásra számítottam.. :) Kicsit késve indultunk. Már nagyon kimerülve éreztem magam, de szerencsére tudtam a gépen aludni, közeledtünk New York felé... Annyira nem volt jelentősége, hogy a szárnynál ültem, mivel sötét volt, egyébként sem láttam volna semmit. 21:44-kor landoltunk New Yorkban.. Itt már gyomorideg, minden játszott, amit el lehet képzelni.. Vonszoltam magam a kézipoggyászommal együtt, mire elértem az útlevél ellenőrzéshez. Előtte még ki kellett töltenem 2 papírt.. hát nekem ez érdekesen sikerült.. Szerintem ha 10x nem kezdtem újra a papírok kitöltését, akkor egyszer sem... Márcsak azt láttam, hogy fogynak az emberek az ellenőrző kapuknál, én még mindig csak írok, mindig új papír után kapkodva, mert valamit elrontok.. Akkor már megfordult a fejemben, ha valaki látja, hogy mióta ott szenvedek, akkor tuti azt hiszi, hogy valami nem okés velem. Oda is jött egy nő, hogy lassan zárnának, segíthet??!! :D Persze én még akkor is azt mondtam, hogy nem, de már a könnyeimmel küzdöttem, aztán inkább átadtam neki, így nagy nehezen készen lettek a dokumentumok. Mentem a kapuhoz, az úriember nem volt túl kedves, biztos már ment volna haza :). Majd meglátta a kövekkel kirakott swarovski gyűrűmet, és megkérdezte, hogy el vagyok jegyezve?! Ott lefagytam, na gondoltam, hogy engem ott fordítanak vissza.. Majd mondtam, hogy nem!!!! Feltett pár kérdést, hogy hova megyek, hány gyerek van stb.? Utána már normális volt, megkaptam a papírjaimat, mehettem a bőröndömért. Mikor utolsóként kiértem, nem láttam sehol a csomagomat, ott lefagytam.. Lejátszódott bennem, ha elvesztették, akkor teljesen kétségbeesek, már ígyis kimerült voltam.. Szerencsére ez csak egy rossz gondolat volt, a bőröndömet pont úgy tették, hogy nem láttam. Kimentem a terminálból, felhívtam a taxi számot, amit már korábban megkaptam, de valami olyat kérdezett, amire nem tudtam neki válaszolni, így megszakadt a beszélgetés. Pedig ez a legolcsóbb taxi, ezért is ennek az elérhetőségét adták meg.. Majd kihúzom a bőröndömet a JFK-ből, belecsöppentem egy másik világba, azt sem tudtam, hogy hol vagyok, és már tényleg az élettől is kivoltam, csak egy ágyat akartam, és hogy biztonságban legyek. Már azon töprengtem, hogy nem érdekel, hogy hány dollárért visznek el, csak legyek a hotelba. Hát ígyis történt, mert odajött hozzám egy taxis, hogy hova szeretnék menni, mondtam neki az úticélomat, és 20 $ helyett, 60 $-ért jutottam el.. De már ez sem érdekelt, csak hagy legyek vízszintes helyzetben. Ahogy beültem a taxiba, eszembe jutott az Elrabolva című film, elkezdtem reszketni, és imádkozni, hogy épségben megérkezzek a New Yorker hotelba. Próbált volna velem beszélgetni a sofőr, de nem voltam vevő rá. Amikor beértünk a Times Square-re, akkor már tudatosult, hogy OMG!, abban a városban vagyok, amiről mindig is álmodtam, és amiről sokan csak álmodnak! Tényleg fantasztikus látvány volt, ahogy keresztül jöttünk New Yorkon :)! Mikor megpillantottam a New Yorker Hotel feliratot, ott megnyugodtam, hogy jó helyen vagyok! Sikerült éjfél körül megérkeznem, miközben a gép már 21:44-kor landolt... Fél 2-kor lefeküdtem, másnap 8:30-kor kezdődött az orientációs nap!