2013. jan. 16.

Charlotte - Host family

2013. január 11-hez érkeztünk. Hajnalban 4:20-kor keltem, 5-re kész kellett lennem, mert 5:15-re jött a shuttle értem. A hotel aulájában várakoztam, kicsit késve, de megérkezett a taxi, 6 órára már a reptéren voltam, a gépem csak 9:20-kor indult. Becsekkoltam már korán, persze miért is ne, a bőröndöm túlsúlyos volt, ami azt jelenti, hogy 100$-t kellett volna fizetnem. Megbirkóztam a feladattal, átpakoltam pár cuccomat a kézi poggyászomba. Igaz majdnem megszakadtam, és szenvedtem vele hajnalok hajnalán, de megcsináltam. Feladtam a bőröndömet, így csak 25$ volt. Majd átmentem a biztonsági kapun, minden rendben volt, várakoztam. Zenét hallgattam, olvastam, és velem szemben egy kattyos nő ült, aki beszélt magában, nem igazán volt a helyzet magaslatán. Elérkezett a beszállás ideje, ahogy szálltunk fel a gépre, előtte elkérték a kézi poggyászunkat, mert olyan kis géppel mentünk, hogy nem fért volna el a fejünk felett található kabinba a csomag. Vicces volt! :D Ablak mellé szólt volna a jegyem, de egy nő már befészkelte magát a 8D székre.. Nagyon fáradt voltam, és izgatott is, szóval nem igazán érdekelt most, hogy nem ablak mellett ülök.. 10 perc késéssel indultunk, az útból nem emlékszem semmire, mert aludtam. Kb. 1 óra alatt Charlotteba értünk.. Landoltunk, majd a kiszállásnál meg kellett várnunk a kézipoggyászokat... Mikor megláttam a csomagomat, ordítani tudtam volna.. Tény, hogy marha nehéz volt, de úgy kaptam vissza, hogy a füle le volt szakadva, a táskából hiányzik egy darab......... Még jó, hogy karácsonyra kaptam.. Áááá, nem voltam ideges.. Egy füllel, megszakadva, mérgelődve ballagok a kijárat felé, a poggyász táblát követve, ahol a feladott csomagomat kapom meg.. Elég sokat sétáltam, majd egy mozgólépcsőre lépve, haladok lefelé.. már csak arra lettem figyelmes, hogy előttem egy WELCOME DORA tábla, lufik, kamerázás, integetés.. Huh... hát erre nem számítottam, mint a filmekben :). Kaptam egy nagy ölelést, de olyan zavarban voltam, hogy azt sem tudtam kb. hogy hol vagyok :).. Megláttam a csomagomat, odarohantam érte, utána jött az élménybeszámoló. A kocsiban végig beszélgettünk, milyen utam volt, New York hogy telt, stb.. szóval tartottak, itt nem volt gondom, hogy nem merek beszélni.. Sőt, még az angolomat is megdicsérték, és tudják, hogy én vagyok a legjobb au pair.. :D :D Teljesen megnyugodtam, mert ugyanolyannak láttam őket, mint az interjúk alatt. Iszonyatosan kedvesek, barátságosak voltak, és azt láttam, hogy tényleg vártak már. Megérkeztünk a házhoz, az ikrekre addig Heather testvére vigyázott. Megcsodáltam őket, majd kaptam a családtól egy ajándékkosarat, melyben sál, pléd, zoknik, füzet, toll, kívánsággömb volt.. Nagyon meglepődtem, és iszonyatosan jólesett. Majd én is átadtam az otthonról hozott suveniereket, örültek neki. Ezután John elém állt, a kezében egy pink tokkal ellátott fehér Iphone 5-tel.. :O :O Mondtam neki a beszélgetések alatt, hogy nagyon szeretném a legújabb Iphonet.. utánajárt, de mindenhol elfogyott, fekete volt, de persze én ragaszkodtam a fehérhez.. :) Hát megoldotta, és beszerezte nekem! Persze kifizettem, de annyira jólesett, hogy ennyire a kedvemben akartak járni, hogy mire ideértem, már azzal vártak... A telefont azóta is imádom :), mindig nyomkodom :). Körbevezettek, megmutatták a házat, a szobámat. Hát nem is kívánhattam volna jobbat, csodálatos. Ezt követően elmentünk egy étterembe enni, folyamatosan beszéltek, viccelődtek. Nagyon-nagyon jól éreztem magam, jókat nevettem. Az étteremből a bevásárlóközpont felé vettük az irányt, mindent megmutattak, hogy mit merre találok. Nagyon nem vagyok képben, szóval ha most mondanák, hogy menjek el az előbb említett egyik bevásárlóközpontba, tuti nem találnék oda :D :D. Mikor hazaértünk, akkor megmutatták, hogy mit esznek az ikrek, mit hol találok, napi teendők. Elég sokáig fent voltunk, nagyszerűen éreztem magam. Teljesen megnyugodtam, boldog voltam, és iszonyatosan szerencsések éreztem magam!!!! I have the best host family!!!!! <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése